A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Pénzhamisítás és hamis pénzforgalmazási ügyekben folytatott bírói gyakorlat a XIX. század első felében Debrecenben
nál kisebb összegű, sem a gondatlan alakzat nem ütközik a szóban forgó törvényhelybe. Lényegében tehát ezek az elkövetések — s ezek a gyakorlatban a legnagyobb számnak — nem eshetnek a hűtlenség súlyos bűncselekménye alá. Kérdés milyen jogszabály alapján születnek az ítéletek? Úgy véljük, hogy ez esetben a jogforrás nem az írott jog, hanem a kora középkorba visszanyúló régi magyar szokásjog területén keresendő.30 Ennek nyomai bukkannak fel az írott jogban Károly Róbert 1342. évi dekrétumában31, hogy aztán újra szokásjogként éljenek tovább kiterjesztő értelmezéseket jelentő analógiákkal a jogtudatban és a büntető ítélkezésben. A tárgyalt bűncselekmény-kategóriákban ugyancsak írott jog nélkül — kizárólag a szokásjog alapján — folyik az eljárás azok ellen a vádlottak ellen, akik a tudomásukra jutott pénzhamisítást elmulasztották feljelenteni?2 Sajátos problémát tükröznek azok az esetek, ahol a vádlottak ún. játékpénzt, je- ont („dántis pénzt, játszó réz pénzt”) aranyoztak meg és mint külföldi aranypénzt hoztak forgalomba. Következetes a bírói gyakorlat ezekben az esetekben és az ügyész vádemelésétől eltérően nem pénzhamisítást, illetve hamis pénz forgalomba hozatalát állapítják meg, hanem csalást?3 Ennek oka minden bizonnyal abban keresendő, hogy az elkövetők nem változtatták meg az érme ábrázolását és feliratát (címer, uralkodó arcképe stb.). A minősítés vizsgálatánál még egy kérdést vegyünk szemügyre. Ha valaki „nem adta urát, hol vette” a nála talált hamisítványt, mint hamisítót vádolták meg. így a bíróság a lefolytatott bizonyítás után előbb abban a kérdésben foglalt állást, hogy a vád alá helyezett hamisítónak tekinthető-e. Ezt követte annak az eldöntése, hogy a forgalomba hozatal tekintetében szándékos, vagy gondatlan magatartást tanúsított-e. Ha a hamisító egyben forgalmazó is volt, úgy a nota infidelitatis mindkét fordulata terhelte mintegy halmazatként, ha nem, úgy a hamisítás bűne alól felmentették, míg másik cselekményében marasztalták.34 A már előadottakból következik az is, hogy az egykorú bírói gyakorlat ismerte a tettességés részesség fogalmát. Utóbbi kategóriában a bűnsegédi magatartást éppúgy megtaláljuk, mint a felbujtóit. A kísérlet és a befejezett cselekmények elhatárolása ugyanakkor az áttekintett anyag alapján gyakorlatilag lehetetlen. A büntethetőséget kizáró okok gyakorlatát vizsgálva először a gyermekkort említjük. Az 1795. évi büntetőkódex-tervezet — mint ismeretes — úgy rendelkezik, hogy 7—12 éves kor közötti gyermek esetében nincs helye büntetőjogi felelősségre vonásnak. Ügyeink közül egy esetben szerepel csupán — életkor megjelölése nélkül — a „gyermek” megjelölés Somogyi Juliannával kapcsolatban.35 Róla megállapítja a bíróság, hogy „mint gyermeknek mentessége lévén..nem kerülhet ítélet alá. Más a helyzet a fiatalkor esetében. A 14 éves Molnár Erzsébet36 olyanként, nem esik az előbbi mentesség alá. A fiatal életkornak és az ebből folyó tapasztalatlanságnak olyan jelen30 Kahler Frigyes: A magyarországi középkori pénzhamisítás I. N. K. 76—77. (1977—1978) 57—65. old. 31 Kahler Frigyes: A magyarországi középkori pénzhamisítás II. (Károly Róberttól I. Mátyásig) N. K. 78-79. (1979—1980) 43-50. old. 32 HBML IV.A.1018/e 33. 33 HBML IV.A.1018/e 42. és uo. 43. 34 HBML rV.A.1018/e 38. 35 HBML IV.A.1018/e 39. 36 HBML IY.A.1018/e 40. 51
