A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Pénzhamisítás és hamis pénzforgalmazási ügyekben folytatott bírói gyakorlat a XIX. század első felében Debrecenben

A gyakorlatban ez 30—50 000 forintos árukészleteket jelentett egy-egy kereskedőnél, de ismerünk 93000 forintra rúgó kereskedő vagyont is (1839—Rickl).4 Vizsgáljuk meg, hogy a számottevő pénzforgalom és a polgári gondolkodásmód miként alakítja a pénzhamisítási és hamispénz-forgalmazási ügyekben a bírói gyakorlatot, tűi azokon a megállapításokon, amelyeket a Horog Dávid és társa, valamint a Kis Balázs és társa ügyében már leírtunk.51823—1848-ig átvizsgáltuk a tárgyalt bűnügyek anyagát. Ezek 69 ügyben 125 vádlottat érintenek.6 Mellőzve azokat a kérdéseket, amelyek tipikusan a feudális peijog körébe tartoznak — mint a nemesi jogállásra alapított hatásköri szabályok, vagy az illetékesség meglehetősen kusza gyakorlata —, fontosabb megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze:

Elsőként az előzetes fogva tartás gyakorlatát vizsgáltuk: Fő szabály e tárgykörben, hogy a gyanűsítottak előzetes fogva tartásban álltak bíráik elé („vasban álló”). Ez gyakran csak egy-két napi fogva tartást jelentett (mai terminológiával: őrizet), mert az ügyet pl. hamis pénz forgalmazása esetén általában másnap, de legkésőbb harmadnap tárgyalta a bűnfenyító törvényszék, amely üléseit heti 2-3 alkalommal tartotta. Bonyolultabb — kiteijedtebb vizsgálatot igénylő ügyekben a gyanűsítottak „áristomban” várták az első fokű bíróság ítéletét, amikor is — marasztaló ítélet esetén — űjból döntött a bíróság az „áristom” fenntartásáról vagy megszüntetéséről. Olyan ügyekben, ahol egyrészt az elkövetés értéke nem volt jelentős, s különösen, ha e bizonyítás eredménye kétséges volt, a vizsgálat tartalmára is szabadlábra helyezték a vádlottat.7 Az előzetes fogva tartás megszüntetését indokolják még „apró gyermekeire” való tekintettel is.8

Sűlyosabb esetekben a felsőbb bíróság érdemi határozatát megelőzően döntött a fogva tartás felől, s itt — figyelembe véve az elítéltek „testyi állapotját”, „idős voltát” vagy éppen „gyenge korát”, szabadlábra helyezésre került sor. A betegség, vagy elesett állapot megállapítása orvosszakértő bevonásával történt. Nem egy esetben került sor a kezességvállalás mellett történő szabadlábra helyezésre.9 Ilyenkor a „jótálló” személyében is felelt azért, hogy a gyanűsított nem vonja ki magát a büntető igazságszolgáltatás alól.10 11 Utóbbi esetben csupán a jótállás szabálytalan volta mentette meg a kezességvállalót a város — lakályosnak éppen nem mondható — börtönétől.

Csekély jelentőségű ügyek esetében, amennyiben a bíróság az ügy áttételét rendelte el, megszüntették a fogva tartást,11 míg más esetben — különösen, ha adatok voltak arra, hogy tartani lehet a szökéstől vagy elrejtőzéstől, áttétel esetében is fenntartották a fogva tartást a „hazájokba kísérteni rendeltetik” intézkedés végrehajtásának biztosítására. 12

A bizonyítás gyakorlata:

A büntetőeljárás mindenkor egyik legfontosabb része a bizonyítás.

A bizonyítás eszközei, a bizonyítékok mérlegelésének lehetősége és az egész bi4 Uo. 353-382. old.

5 Kahler Frigyes: Horog Dávid pénzhamisító és társai bűnpere a XIX. sz. első felében. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XII. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1986. 67—76. old. HBML IV.A.1018/e 28—52.

7 HBML IV.A.1018/e 37. és uo. 40.

8 HBML IV.A.1018/e 35.

9 HBML IV.A.1018/e 41.

10 HBML IV.A.1018/e 41.

11 HBML IV.A.1018/e 40.

12 HBML rV.A.1018/e 37. és uo. 46.

46