A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Függetlenségi nyilatkozat - A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata

a pártütést szüntesse meg de válaszul az osztrák ministerium egy nyilatkozványára hivatkozást nyert, mellyben az jelentetik ki, hogy a magyar nemzet önálló kormányától, a magyar pénz, had és kereskedelmi ügyek kormányzatát elvonni elhatározott akarata, egyszersmind a király a fegyveres eró és hadi költség iránt, saját felhívására alkotott törvényektől a szentesítést megtagadta.

Erre a magyar ministerium leköszönt, de az új ministerium alkotására felszólított ministerelnök által előterjesztett ministeri jelöltek meg nem erósíttettek. Az ország- gyűés a nemzet megmentésének kötelességétől ösztönöztetve, a pénzforrásokat határozatiig elrendelő s katonaállítást parancsolt.

A nemzet teljes készséggel engedelmeskedett. A nemzet képviselői egyszersmind felhívták a király öcscsét István fóherczeg nádor királyi helytartót, szálljon eskü szerinti kötelezettségénél fogva táborba a pártütők ellen. Elment, nagyszavakban fogadott fényes ígéretekkel, de miután a pártütő horvát bánnal küldöttei által üzeneteket váltott, és már már ütközetre kerülne a dolog, a tábort titkon elhagyá, sőt az országból is hűtlenül eltávozott.

Irományai között pedig feltaláltatott az előre kikoholt terv, miként fog Magyar- ország Styriából, Ausztriából, Morvából, Silesiából, Gallicziából és Erdély felől egyszerre kilencz oldalról megtámadtatni. És az osztrák hadügyminister felfogott levelezéseiből kisült, miként utasítanak a Magyarországot környező osztrák tartományok hadi parancsnokai, Magyarországba beütni, s combinált hadi munkálatokkal a pártütőket gyámolítani. És megtörtént a beütés kilencz oldalról, míg benn a hazában a felizgatott népiségek polgárháborúja dühöngött. Mindnyája között legkeservesebb az erdélybeni támadás, mert ezáltal Erdélynek magyarországgali tökéletes egyesülése, melly 1791. esztendő óta sürgetett közóhajtás volt, és a melly a múlt évben, előbb a magyar s csakhamar az erdélyi országgyűléseken hozott, s az uralkodó által szentesített törvényeknél fogva úgy lón valósággá, hogy az 1848-ki július 2-káni magyar nemzetgyűlésen Erdélynek öszves képviselői s köztük a szászok is, megjelentek, — erőszakosan felbontani megkísértetett, sőt Erdélyben a hitszegő osztrák vezérek nem elégelték a rendes seregekkeli hadviselést, hanem a pártütő szászok által gyámolíttatva fellázították az oláh népességet, — melly a törvény által neki ajándékozott szabadság ellen feltámadva, barbár vandalizmussal gyilkolta, kínozta a védtelen magyar lakosokat, nem kímélve sem nőt, sem gyermeket, sem gyámoltalan öreget, s rommá égették és felprédálták a legvirágzóbb városokat s falvakat, s köztük N.Enyedet, Erdélyben a tudományok egyik székhelyét.

De a magyar nemzet ennyi árulástól erőszaktól és veszélytől környezve, bár fegyvertelenül, készületlenül kétségbe nem esett jövendője felett. Önkéntesekkel s népfelkeléssel szaporítá csekély rendezett erejét, s az igazságérzetéből merített hazafiúi lelkesedéssel pótolván a gyakorlat hiányát, a pártütő horvát tábort megverte, s miután vezérök az ütközet után nyert fegyverszünetet arra használta, hogy becsület szavát szegve, vert seregével az éj sötétében megszökött, az országból kikergette. Egy másik több mint 10 000 főnyi serege pedig körül kerítve, vezérestül együtt utolsó emberig elfogatott.

A vert sereg Bécs felé futamodott, s V-ik Ferdinánd király annyira vetemedett az erkölcstelenségben, hogy annak vezérét a megvert, megfutamlott pártütőt Magyarországon a királyi hatalom teljhatalmú képviselőjévé nevezni, s magát a lázadás lecsillapítása végett egybehítt országgyűlést az 1848-ki törvények ellenére, mely az ország- gyűlést csak ministeri ellenjegyzés mellett, s így is a következő évi költségvetés megállapítása után engedi feloszlattatni, jogtalanul eloszlatottnak nyilvánítván, alkot167