A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A Debreceni Kistemplom története. Közli: Radics Kálmán

méltán heves izgalmat szülő hatalmaskodásnak szándékos, dacos reakciója lett volna a vallásához törhetetlenül ragaszkodó debreceni nép részéről az ispotályi templom felépítése, mellette űj, immár ötödik lelkipásztori állás betöltése, a hírneves tudós Debreczeni Ember Pál személyével. De azóta eltelt két század ködös távolságán keresztülnézve sem maradhat feltűnés nélkül, hogy az okos és előrelátó debreceni tanácsnak mindkét alkotása ugyanarra az időre esik, amikor Kálmáncsai István királyi biztos Szűz Mária temploma helyének kijelöléséért keményen szorongatja Debrecent, a kálvinista várost. Nem tarthatjuk a röpke véletlen művének azt sem, hogy a helvét hitvalláshoz ragaszkodó város megint egy űj templom felépítésével és a könyvek- könyvének, a bibliának költséges kinyomatásával válaszol az 1712—15. évi ország- gyűlés 108-ik törvénycikkére. Ez a nevezetes törvény Debrecen követének erélyes tiltakozása ellenére is, azzal a feltétellel iktatta be Debrecent a szabad királyi városok közé, ha helyet jelöl ki a katholikus parochiális egyháznak és a Ferencrendi kolostornak. Most már lehetetlen volt kitérnie az egymást támogató királyi hatalom, kath. főpapság és kath. társadalom megalkuvást nem ösmeró akaratának teljesítése elől, amelynek bevallott célja: visszaállítani a boldogságos Szűz- és Szent István országában a hajdani hitegységet, nem riadva meg törvényellenes, jogtalan elnyomástól, igazságtalanságtól, felháborító üldözésektől sem, a gyengébb protestánsokkal szemben, akiket eretnekeknek csúfoltak és akikről kétségbevonták, hogy jó hazafiak és hű alattvalók. A debreceniek a körülöttök jelentkező szomorú esetekből már 1715-ben tisztán láthatták, mekkora küzdelem, micsoda megpróbáltatás vár reájok. De bizonyosan érezték azt is, hogy annál törhetetlenebbül kell ragaszkodniok apáik hitéhez és meggyőződéséhez. Ellenálló erejük valóban úgy nőtt, mint a keleti monda szerint a pálmafáé nő, amelyet a város címere is ábrázol, a teher alatt. Jegyezzük meg jól, mennyire váltogatva nyomon követik egymást egyfelől a debreceni Kistemplom építésének és a Komáromi Csipkés György fordítása szerint való biblia kiadásának eseményei, másfelől a róm. kath. templom építésének meg a szerzetes rendek betelepítésének mozzanatai. Nagyszerű vetélkedés, elszánt küzdelem játszódott le akkor a mindenféle földi hatalomra támaszkodó katholicizmus és csupán saját erejére utalt, de Istenbe bízó kálvinista Debrecen között.

Gróf Csáky Imre váradi bíboros püspök, a már idézett 108. t.-c.-re támaszkodva, 1716 márc. 16-án nevezi ki az első debreceni plébánost; márc. 22-én kél az a királyi parancs, hogy a városi tanács azonnal jelölje és mérje ki a kath. templom és a zárda helyét; a püspök ugyanazon évben behozza a ferencrendi barátokat; pár év múlva követik őket a piáristák. Az új plébános előbb követeli: a király kedviért és az alattvalói hűség megmutatásáért vétessék be a tanácsba egy vagy két katholikus is; adjon vissza minden ingó és ingatlan vagyont a város, amely hajdan a kath. plébániához tartozott; a prédikátorok és polgárok is tartsák meg a kath. ünnepeket. Természetesen a tanács visszautasította minden követelését a túlbuzgó plébánosnak, aki egyszerűen túltette magát az 1690. évi leopoldi diplomában vállalt királyi kötelezettségeken.

Ellenben a városi tanács 1715 dec. 23-án megköti Ross Sándor és fiai eperjesi kereskedőkkel, mint a Campegius Vitringa leydai nyomdász megbízottjaival a szerződést, a bibliának 12,000 forintért 4000 díszes példányban leendő kinyomatásáról. 1716 okt. 23-án írják meg Pósalaki János és Veresmarti János szenátorok hat más előkelő polgár jelenlétében Nemzctes Báthori Szabó András megindítóan szép, nagyjelentőségű testamentumát. Ez a derék polgár, az isteni Gondviselés sugalatára, igen kritikus időben, különféle köz- és jótékonycélra, 8435 magyar forintot hagyományoz. Ebből hatezret rendelt „Isten Ő Felsége szent tiszteletének előmozdítására, úgymint a

135