A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara érdekvédelmi tevékenységének néhány kérdése 1934-1940
Szakképzés A debreceni kamara néhány alkalommal foglalkozott a szakképzés, oktatás kérdéseivel is a vizsgált időszakban. A kereskedelem képesítéshez kötése már 1929-ben felvetődött. Azóta sem tudtak egységes álláspontot elfoglalni a szakemberek e témában. A kamara 1936. ápr. 16-i közgyűlésén tárgyaltak a kérdésről. A képesítés hívei szerint a képzetlen kereskedők kárt okoztak. Az akkori sűlyos idők fokozták a kontárkodás következményeit. A megélhetésért és fennmaradásért megfeszített küzdelmet folytató kereskedelmet segíteni kell azzal, hogy a nem szakképzett és a más pályán nem boldogult egyének ne lepjék el a kereskedelmet. Az nem tartozik a szabadkereskedelemhez, hogy mindenki kereskedő lehessen. A debreceni kereskedők és alkalmazottak küldöttsége a kamara elnökségétől a kereskedelem képesítéshez kötését kérte. A közgyűlésen felszólalók részben a képzés hívei, részben ellenzői voltak. Az ellenzők szerint a kereskedés szabadipar, melyet minden önjogú állampolgár folytathat. Ez a világ nagy részén így volt 1936-ban, csak Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia rendelt el egyes szakmáknál képzést, pl. a fűszerkereskedők számára. A képesítési elv a középosztálynak, a kiskereskedőknek nem használna, míg a nagytőke könnyen alkalmazna képesített üzletvezetőket. A képesítés mellett szólt a kereskedelmi pálya zsúfoltsága, a szaktudás hiánya káros hatással van a szakmára, a képesítés javítja a tisztességet, emeli a kereskedelem szellemi színvonalát. Az ellenzők szerint a kézművesiparban van szakképzés, mégis zsúfolt az is, tehát ez nem oldja meg a kereskedelem problémáit. A szakmai színvonal sem emelkedne, mert nem a tudást, hanem az eltöltött időt (3 év tanonc-, 2 év segédidő) kell igazolni. A tisztességet pedig nem a képzés teremti meg. A kereskedelem szabadsága tette mindenkor naggyá a kereskedelmet, csak a szabadságban nyilvánulhat meg a nemes verseny, mely a fejlődés előfeltétele. Inkább a kereskedelmi szakoktatást kell növelni, mert kevés a szakiskolai és tanonciskolái tanuló, országosan még 10 ezer fő sincs. A kamarai főtitkár szerint tekintélyes vezetők is ellenezték a szakképzés bevezetését, pl. a budapesti kamara kereskedelmi alelnöke, Székács Antal is. A képesítés bevezetésével a sanyarú helyzet nem fog megjavulni. A közgyűlés a vitát és a bejelentéseket tudomásul vette.32 A kamara 1938. febr. 8-i ülésén ismét vita volt a kereskedelem képesítéshez kötéséről. Az előzmények áttekintése után a közgyűlés többsége a képesítés mellett foglalt állást.33 A kereskedelmi szakképzés színvonalának emelése, a tanoncoktatás kérdései előtérbe kerültek a képesítéssel kapcsolatos viták során. A kamara kereskedő szakosztálya széles körű értekezleten tárgyalta a témát: foglalkoztak azzal, hogy a kereskedő tanoncok száma nagyon lecsökkent. Sok helyen nincs szakmai tanonciskola, szakiskola. Az összegyűjtött anyagot a kereskedelemügyi miniszterhez akarták felterjeszteni. Az 1937. jún. 24-i közgyűlés a javaslatot elfogadta és szükségesnek tartotta, hogy a kamara országos akciót indítson a kereskedelmi tanoncképzés reformja érdekében.34 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a bevezetendő nyolcosztályú népiskolai oktatás során az ipari és kereskedelmi helyeken működő népiskoláknál az ipari 32 Uo. 26/1936. 33 Uo. 21/1938. 34 Uo. 65/1937. 113
