A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Módy György: Angol utazó diplomata 1849/50 telén Magyarországon

a legújabb élményei kiváltotta gondolataival. Politikai véleményének megalapozottságára, illetve könyve várható fogadtatására vonatkozóan két megállapítását kell még kiemeljük az Eló'szóból. Lássuk ezeket saját szavaival: „Egy, a forradalom után ilyen rövid idő alatt megírt munkában elkerülhetetlen Kossuth gyakori említése. Éppen ezért remélem, hogy amit el kell mondanom, úgy tekinthető', hogy kizárólag azokra a veszedelmes téveszmékre (kiemelés tőlem, M. Gy.) vonatkoznak, melyeket párthívei állhatatosan terjesztenek ebben az országban (ti. Nagy-Britanniában). És semmiképpen sem az ő jelenlegi személyes helyzetére. Egyedüli célom az igazság és remélem, hogy ő hamarosan ebben az országban lesz és megtehet minden tőle telhetőt, hogy kimutassa az én nézeteim a tévesek.” Nem érdektelen számunkra, hogy kinek ajánlja könyvét. „Végezetül, célkitűzéseim gyakorlatiak, ezt a könyvet ugyanolyan mértékben szántam Ausztriának és Magyarországnak, mint honfitársaimnak. Most, hogy a két ország békésen egyesült (kiemelés tőlem, M. Gy.), arra is szánom, hogy előmozdítsam ebben a nagy Dunai Birodalomban az egészséges alkotmányos kormányzást. A magyarokra vonatkozóan elmondtam mindent, amit tudtam, hogy kiábrándítsam őket rendkívüli nemzeti hiúságukból, egoizmusukból és önteltségükből. Mégis önzetlen barátja vagyok igazi érdekeiknek, mint Magyarország földje jelentős része lakóinak és mint olyan népnek, mely a bürokratikus központosítással szemben az önkormányzati hagyományokat kifejlesztette. Ez a munka ennél fogva biztosan nem tetszik majd sem a túlzó-magyar pártnak, sem a túlzó-centralizációs pártnak. De nagyon tévednék, ha nézeteim általánosságban nem egyeznének meg a mérsékelt szabadság és a monarchikus alkotmányos kormányzás képviselőivel, akik az osztrák birodalom tehetőseinek és intelligenciájának nagy többségét teszik ki.”2

Most pedig lássuk a szerzőt. Archibald Andrew Paton 1811. március 19-én született Skóciában, Edinburgh-ban. Apja nyerges- és szíjgyártómester, a királyi udvar és a hadsereg lószerszám-szállítója. A helyi Old High School-ban, majd 1826-tól az Edinburgh Academyn tanult. Érdeklődése fiatal korában felébredt a Habsburg-birodalom és a török császárság földrajza, történelme, politikai viszonyai, népeinek élete és szokásai iránt. 1836-ban hajón utazott Nápolyig, onnan gyalogolt el Bécsig. Mint írja: „...nagyon fiatalon, vándorbottal a kezemben és hátizsákkal a hátamon.” Ausztria déli tartományait már ekkor megismerte. 1839/40-ben Colonel (később Sir) George Hodges magántitkára Egyiptomban. Ezután nyert kinevezést a Colonel Henry Rose vezette szíriai brit misszió politikai részlegéhez. Itt elérte a helyettes szállásmesteri rangot. 1843-ban lett szerbiai főkonzul, több mint két esztendőt töltött el itt. Első útikönyvét itt fejezte be és szíriai élményeinek szánta — „The modern Syrians, by an Oriental Student” (London, 1844). Szerbiában sokat utazott, de ottani szolgálata alatt újból járt Ausztriában is. Részletes tájékoztatást adott Szerbiáról és a környező területekről a „Servia, or a Residence in Belgrade etc. in 1843—44.” című 1845-ben Londonban megjelentetett könyvében (II. kiadása 1855-ben).

1846-ban Sir Robert Gordon bécsi nagykövet nem hivatalos megbízást adott neki, hogy alapos jelentést készítsen az Ausztriához tartozó adriai kikötőkről. Horvátországot, Dalmáciát és a mai Szlovénia területét is bejárta. Útjairól, tapasztalatairól számolt be a „Highlands and Islands of the Adriatic, including Dalmatia, Croatia, and the southern provinces of the Austrian Empire” c. Londonban 1849-ben kiadott kétkötetes, illusztrációkkal ellátott terjedelmes munkájában. Németül kitűnően beszélt, természetesen írt és olvasott. A Habsburg-császárságban már az 1849 őszén kezdett utazása előtt a legmagasabb katonai és polgári vezetők egy részével személyes

2 Paton, Archibald Andrew: The Goth and the Hun; or, Transylvania, Debreczin, Pesth, and Vienna, in 1850. (London, 1851. XII+416 p.) Preface=I—VIII. passim.

60