A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Varga Gábor: Tanítóképzés a debreceni kollégiumban (1825-1848)
TANÍTÓKÉPZÉS A DEBRECENI KOLLÉGIUMBAN (1825—1848) Varga Gábor A magyarországi tanítóképzés a reformkor előtt A XVI. század előtt általános volt az a vélekedés, hogy aki bizonyos ismeretekkel rendelkezik, az alkalmas mások tanítására is. A tanításra való speciális felkészítés szükségességét a két legnagyobb vallási felekezet — a katolikusok és a protestánsok — a XVI. század második felében ismerte fel. A jezsuiták 1599-es tanügyi szabályzata előírta az ún. ismétlő kollégiumok szervezését, amelyekben a gimnáziális osztályokat végzettek átismételték a tanultakat, tárgyalták az oktatás módszereit és csak ezután mehettek tanítani. Előbb csak Trencsén- ben, majd 1760-tól már Szakolcán, Győrben és Nagyszombaton is folyt tanításra való előkészítés.1 A képzésben résztvevők tanítási órákat látogattak, próbatanításokat tartottak, pedagógiai műveket tanulmányoztak. A protestánsok híveik számának rohamos gyarapodásával már a XVI. század közepétől gondoskodtak nemcsak lelkészeik képzéséről, de arról is, hogy a legkisebb gyermekeket megfelelően előkészített „oskola mesterek” tanítsák, neveljék. Az 1567. évi debreceni zsinat végzése erre félreérthetetlenül utal. A nagy kollégiumokból kilépő diákok mielőtt szószékhez jutottak, 2—3 évet tanítással kellett eltölteniük. Ők vitték az ún. partikuláris iskolákba évszázadokon át a nagy kollégiumok „szellemi fényeit”. Tanításra való felkészítésük bizonyítékaként elég csak felemlítenünk Szilvásújfal- vi Anderkó Imre 1597-ben Debrecenben kinyomtatott tanítói útmutatóját. Amíg a protestánsok alsó iskoláiba kimenő tanítók magas előképzettségűek voltak, addig a római katolikus vidékek iskoláiban igen sok képzetlen nevelő is akadt. (Nemegyszer kiszolgált katona, aki írni-olvasni is gyengécskén tudott.) Ennek oka, hogy a jezsuiták mindinkább a magasabb iskoláikba kerülő nevelők képzését szorgalmazták. Az áldatlan állapotok megváltoztatására a felvilágosult abszolutizmus szellemében Mária Terézia tett jelentős lépéseket. A tanítók szakszerűbb képzésére ún. norma iskolák megszervezését rendelte el. Az első Pozsonyban nyílott meg, 1775-ben. A Ratio Educationis (1977) a pozsonyi mellett Budán, Nagyváradon, Kassán létesítettek hasonló intézményt. Bennük az elemi iskolai tantárgyak mellett a tanító- jelöltek tanultak még szépírást, rajzot, mértani, természettant és zenét. A képzési idő azonban mindössze 2—4 hónap volt.2 1 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996—1777 között Bp. 1981. 457. old. és Gyenis András: P-Csákányi Imre tanárképző oktatásai 1695-ből Bp. 1942. 49. old. 2 Molnár Oszkár: Neveléstörténelem Bp. 1943. 198. old. és Molnár László: A nevelés története Bp. 1876. 131—132. old. 5
