A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

nak, iskolai poétikai gyakorlatnak, igazi költői erő nincs bennük. Könyves Tóth Mihály ezután fel is hagyott a kísérletezéssel; tudomásunk szerint később sem lírai, sem szépprózai alkotást nem írt. Beszédeiben, cikkeiben viszont gyakran használt költői képeket, formákat, azok számos részletét a líraiság hatja át.

Elhatározott szándéka volt, hogy tanulmányai folytatására, tapasztalatszerzésre külföldre megy. Ezért 1832 végétől házi nevelői állást vállalt Pelén; egy Mensáros Lajos nevű nemes fiú mellett két és fél évet töltött. Az itteni keresetét apja kiegészítette, így útnak indulhatott. Előbb Pozsonyba ment, ahol 1835 augusztusától kb. két hónapot időzött. Ő ugyan nem írt róla, de valószínű, hogy az országgyűlés tanácskozásai, a diétái ifjúsággal való találkozásai, a reformszellem maradandó nyomokat hagytak tudatában. Innen Bécsbe, majd a németországi államokba utazott; közben németet és franciát tanult, továbbá olyan tárgyakat, amelyeket Debrecenben nem vagy hiányosan oktattak, különösen fizikát és kémiát. Mivel pénze hamar elfogyott, 1836. március végén hazatért szüleihez.

Nem sokkal később, 1836. április derekán meghívták Szoboszlai Pap István debreceni lelkész káplánjának (segédlelkészének). Noha Könyves Tóth Mihály emberileg nemigen rokonszenvezett vele — igaz, tiszteletreméltó egyházi, teológiai munkásságát mindig nagy elismeréssel emlegette11 —, a majdani püspök (superintendens) később is pártfogolta, ahol tehette, egyengette pályáját. Talán neki is része lehetett abban -— Könyves Tóth vitathatatlan tehetségén kívül —, hogy már pár hónap múlva megválasztották a külvárosi (ispotályi) templom lelkészévé. A fiatal, 27 éves pap 1836. november 13-án foglalta el hivatalát. November 19-én pedig házasságot kötött, feleségül vette Meggyessy Esztert, Király János özvegyét, akinek már volt egy kislánya, Janka. Nekik négy gyermekük született. Házasságuk nem tartott sokáig: felesége — súlyos betegségben — 1845. július 31-én meghalt, alig 36 évesen.11 12 Könyves Tóth Mihály nagyon szerette, tisztelte nejét, mindig megbecsüléssel, megihletődötten szólt róla és sohasem nősült meg újra. Nemesi származású felesége — pontosabban annak családja — kedvéért szerezte meg a nemesi bizonyítványt is, bár ő nem sokat törődött az előjogokkal, a rangokkal, de hát „midőn még én ifjú voltam - írta oly nagy fontosságú dolognak tekintetett a nemesség, hogy az ember csak úgy juthatott be előkelőbb társaságba, ha nemes volt”.13 Végül is 1838-ban, Bihar megyében sikerült igazoltatnia apjának a nemességet14; ettől kezdve használta a fiatal lelkész is a Könyves előnevet. (Fentebb említett versei alatt és egy, 1837-ben napvilágot látott gyászbeszédén15 még nem szerepelt a predikátum.)

Könyves Tóth Mihály hivatalba lépése után azonnal hozzálátott a városi szegények menedékéül felállított, egyházi kezelésben lévő Ispotály ügyeinek rendbetételéhez; kidolgozott egy új irányítási rendszert is, amely hosszú ideig érvényben maradt.16 Bizonyságot tett emberbaráti jóindulatáról és szervező képességéről. Prédikációival

11 Varga Zoltán: Szoboszlai Pap István élete és munkássága... Db. 1934. 26—28. old. (Könyves Tóth Mihály 1839—40-ben, Török Pálhoz írt levelei nyomán; a továbbiakban: Varga Z.: Szoboszlai. ..); К. T. M.: A tiszántúli... TtREL. I. 27. b. 3. 67. old.

12 Könyves Tóth Mihály.=Debreczen, 1895. febr. 4. 3. old. Könyves Tóth Kálmán: Önéletrajzom. Közli Békés István: A Könyves Tóth család familiáris könyvéből. II. rész. = Alföld, 1977. 9. sz. 28. old.

13 Békés I. i. m. I. 73. old. Némileg eltérően adja elő a történetet Könyves Tóth Kálmán: A Könyves Tóth név.=Debreczen, 1895. febr. 7. 2. old.

14 Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben. Db. 1925. 76. old. A nemesi pecsét viszont 1836- ból való.

15 Az életében és halálában mind magára, mind gyermekeire nézve Istenben bízó keresztyén asszony’ erkölcsi képe. Db. 1837. 1. old.

16 Herpay Gábor: A debreceni református Ispotály története 1529—1929. Db. 1929. 118., 124. old. Szász K. i. m. 631. old.

47