A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

egyébként sem sokat törődött a nemesi címmel, ő már jellegzetes városi polgár, igazi cívis volt; amikor (1811-ben) városi esküdtté választották, felhagyott iparával és hivatalokat vállalt, gazdálkodott, miközben némi vagyonra is szert tett. Magatartásával tudatosan képviselte azokat a polgári erényeket, amelyek a debreceni reformátusság körében évszázadok alatt kristályosodtak ki: a munkaJisztelete, a szorgalom, a család szeretete, a józan gondolkodás, a mély vallásosság. Ő is, felesége is felvilágosodott, az átlagosnál műveltebb, olvasott ember volt, s mindkettőjükben ott munkált a többet akarás vágya is. Ezért akarták — és tették lehetővé —, hogy fiuk tanuljon, pap vagy ügyvéd legyen, vagyis a korabeli felfogás szerint tekintélyes és tisztes, biztos megélhetést nyújtó hivatást válasszon.4 A gyermek és ifjú Tóth Mihályra mély, bátran mondhatni, életre szóló hatást gyakorolt a családi ház, az otthoni légkör. Templomi és temetési beszédeiben vissza-visszatérő motívum a családi harmónia és a szülői példamutatás fontossága. Saját élményeire alapozva mondotta egyik alkalommal: „Oh! kimondhatlanul sokat tesz a’ nevelés, ’s azoknak példája, kik között felnövünk, sokat tesz azoknak tanácsuk, kiket hozzánk a’ természet vérkötéttel fűzött.”5

Szemléletének, világképének formálódásában a családi indíttatás mellett az iskolai tanulmányok szerepe is igen jelentős volt. Könyves Tóth Mihály a méltán híres debreceni református kollégiumba járt. Itt végezte el az elemi és — kiváló eredménynyel — a gimnáziumi osztályokat6, egy kivételével: az utolsó, hatodik évben ugyanis előrelátó apja Kassára küldte németet tanulni, és így az 1823/24-es tanévet az ottani premontrei szerzetesek gimnáziumában töltötte. Feltételezhető, hogy ez az esztendő, a szoros kapcsolat a katolikusokkal is hozzájárult későbbi, vallási türelmet hirdető magatartásához. Miután visszatért szülővárosába, 1824. november 1-jén beiratkozott a főiskolára.7 Hat év alatt végigjárta — az akkori tanulmányi rend szerint — a bölcsészeti, a jogi és a teológiai tagozatokat. Majd, a helyi szokásokat követve, egy-egy évig köztanító (praeceptor) volt a kollégium egyik (V.) elemi és egyik (III.) gimnáziumi osztályában. Főiskolai és praeceptori évei alatt sokat és sokfélét olvasott, tagja lett egy teológiai8 és egy irodalmi körnek; élt a kollégium viszonylag szabadabb szelleme adta lehetőséggel és megismerkedett az újabb teológiai irányzatokkal, a felvilágosodás eszméivel, a hegeli filozófiával, az új történetírókkal. Ekkor kedvelte meg a költészetet, sőt ő maga is kísérletezett a versírással, tanára, Péczely József biztatására. 1828-ban egy latin nyelvű köszöntője (Teleky József grófhoz) jelent meg a Pallas Debrecina c. kötetben9, majd az ugyancsak Péczely által összeállított Lant c. irodalmi almanachban látott napvilágot öt, a szentimentalizmus és a romantika hatását tükröző költeménye és egy Schiller-fordítása. Figyelmet csak a Panasz Kárpáth’ vidékén c. vers érdemel, kissé még bátortalan politikai mondandója miatt; a szerző ugyanis azon sóhajtozik, hogy az északi Kárpátok népe már elvesztette magyarságát.10 Voltaképpen ez — akárcsak a többi — sem tekinthető másnak, mint szárnypróbálgatás4 Minderről, vagyis szülei jellemzéséről 1. Önéletrajz, 1935. dec. 22. 411. old.

5 Könyves Tóth Mihály: Keresztelő János’ kivégeztetése. Adventi vasárnapon.=Egyházi beszédek.

I. köt. Pest, 1841. 241. old.

6 Gimnáziumi éveiről: Osztálynévsorok, osztályzatok névsorjegyzéke. TtREL. II. 7. e. 4.

7 Bakóczi János: A debreceni evang. reform, egyház lelkipásztorainak névsora 1636—1894. TtREL.

II. 28. d. 1. 476. old.

8 Erről csak egy fogságban írt feljegyzésében olvashatunk: A’ tiszántúli h. v. reformált superintendentia ’s ebben a Debreczeni ekklézisa hittani, szertartási, és kormánylati szempontból 1817-től kezdve 1850-ig. (Josefstadt, 1855.) TtREL. I. 27. b. 3. 34. (a továbbiakban: K. T. M.: A tiszántúli...).

9 Pallas Debrecina... Db. 1828. 139—140. old.

10 Lant. 2. köt. Db. 1833.108—110. old. A további versek: Lant. 1. köt. Db. 1832. 62—67. (Gyulafi, Romántz), 70—75. (A’ hősnő Szigetvárnál. Ballada), 146—149. old. (Az ál-vándor); Lant. 2. köt. Db. 1833. 83—84. old. (Édes kín); Lant. 3. köt. Db. 1834.156. old. (Talányok. Schillertől).

46