A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)
A POLGÁRI JOGEGYENLŐSÉG KÉRDÉSEI DEBRECENBEN (1843—1849) Balogh István Az 1848. március 12-én megfogalmazott, és három nap múlva nyilvánosságra hozott híres 12 pontból a negyedik mindössze hét szóból áll: törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. Ezt a rövid és velős megfogalmazást a nagy francia forradalom óta Európa-szerte minden reformmozgalom a zászlójára írta, a feudális előjogok eltörlésének kritériumaként. Ez a jogegyenlőség személyes jogként illet meg minden állampolgárt, ezt biztosítja intézményesen a népképviselet, a felelős kormányzat, a független bíróság és a sajtó szabadsága. A XIX. század első felének utópista szocialistái szerint a politikai szabadságjogok intézményes biztosításához hozzá kell járulni a gazdaságiaknak is. A polgári jogegyenlőség igazi korszaka csak akkor következik be: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyformán vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán”.1 A Petőfi által meghatározott sorrend sem véletlen: zseniális megérzéssel tudta — holott csak publicisztikából ismerte —, hogy a polgári jogegyenlőség előfeltétele a gazdasági előjogok megszüntetése, csak megvalósításuk után „ragyoghat a szellem napvilága minden ház ablakán”. A költemény keletkezése 1847. február elejére tehető. Az akkor már hónapok óta ülésező országgyűlés a politikai reform híveit foglalkoztató kérdésben a vitáknál tovább nem jutott. Holott már 1843/44-ben tartott országgyűlés részleteiben is megvitatta — eredmény nélkül — a hazai polgárságot képviselő szabad királyi városok belső szerkezetének megreformálása okán, hogy milyen elvek alapján lehetne szélesebb néprétegeket képviselethez juttatni részben a saját autonómiájuk, részben az ország ügyeinek intézésében. Akármilyen különösen hangzik is, a polgárság szélesebb alapokon nyugvó képviseletének kérdését, a városok mint negyedik rend országgyűlési szavazati joga váltotta ki. Az országgyűléseken a negyedik rend mellett, a náluk nagyobb politikai súly- lyal bíró másik három (egyház, fő- és köznemesi) rend a XVIII. század óta a városok követeinek egyenkénti szavazati jogát a negyedik rend egyetlen, kollektív szavazatára 1 1 Petőfi Sándor: A XIX. század költői. 29
