A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debreczen sz. kir. város czímere. Közli: Radics Kálmán
Debreczen régi czímerében is látható, és akként áll — mondja Szűcs István — amiként Rudolf és I. Lipót királyok kegyleveleiben is leíratik, — t.i. hogy jobbra fordulva szemléli a lábával tartott zászlót. Czímerünk inkább ősi, mint adományozott czímer Azonban, mint már említém, e czímemek II. Endrétől való eredetét okiratilag bizonyítani nem lehet, sőt II. Endre adományozásának a heraldika fejlődése ellene mond. A zászlós bárány kétségtelenül igen régi, talán II. Endre, vagy 1—2—3 nemzedékkel később uralkodó királyunk idejéből származó czímere a már akkor jelentékeny s némi kiváltságokat is élvező lakóhelylyé fejlődött Debreczennek. Csakhogy ön- jogúlag választott, hihetőleg pecsét használatával, vagy pecsét használatára jogosító kiváltságlevél alapján szokásba jött ősi és nem adományozott czímer. Mert szoros értelemben vett czímeres pecsétek a legmagasabb köröknél is, csak körülbelül a XIII. század második negyede felé kezdenek nagyobb tért nyerni, bár e század első felében már a polgári elem és helyhatóságok pecsétéi hazánkban sem voltak ismeretlenek. Legrégibb ismert czímeres pecsétek nálunk Imre királyé 1202, Jakab nyitrai püspöké 1217. Patafia Péteré 1238, Miklós szlavóniai báné 1240 évekből. Biztosan tudjuk, hogy II. Endre 1224-ben az erdélyi szászokat pecsét használatára jogosítja fel. A czímerlevél adományozása pedig Nyűgöt-Európa-szerte a XIV. század elején, Magyarországban is csak I. (Róbert) Károly alatt kezdődik. De a XIV. században kiállított czímer adománylevelek nem tartalmazzák a czímerek festett ábráit. Festett czímerrel ellátott czímerlevelek csak a XV. század elején, hazánkban Zsigmond idejében állítatnak ki legelőször. Úgy, hogy nem a tatárjárás minden kultúránkat megsemmisítő dúlásai miatt nem mutathatnak fel városaink 1241 előttről pecsét és czímer használatát engedélyező kiváltság leveleket; hanem azért nem, mert ilyeneket az a kor egyáltalában nem ismert. A magyar Heraldika2 mint legrégibb városi pecséteket ismeri Selmeczét 1275, Szatmárét 1325, Brassóét, N.-Szebenét 1328, Pest-Újhegyét (a későbbi Buda) 1337- ből. Kőszeg, Breznóbánya, Körmöcz- és Libetbánya czímerei szintén Anjou korabelieknek látszanak. Podhradczky József is, akire Szűcs István hivatkozik, városi czímer könyveiben egyetlen városunk czímerének eredetét sem támogatja Árpádok korabeli adományozó oklevéllel. Az általa idézett czímerajándékozó, czímererősítő legrégibb oklevelek is csak a XIV. és XV. századból valók. Kassáé 1369, 1423 és 1453-ban, Bártfáé, Eperjesé 1453-ban, Pozsonyé 1436-ban, Késmárké 1463-ban, Korponáé, amelyben a régi bárányos czímer kibővíttetik, csak 1609-ben kelt. Soproné ellenben 1340-ből való. Róbert Károly e nevezetes oklevelében megengedi Sopronnak, hogy elveszett pecsétje helyett újat vésettessen. Ám ez oklevelet nem számíthatjuk czímerleveleink közé, mert benne a pecsét ábrájáról nincs említés téve3. Podhradczky Pozsega czímerének eredetét a rajta lévő csillag és félhold miatt — kora nézeteit követve — IV. László vagy III. András idejében keresi, mivel e királyaink pecsétjein e két ábra is rajta van. Külön kell szólanom Szeged város bárányos czímeréről, miután Szűcs István ezzel is támogatja felfogását. A szegedi halászok állítólag a Tiszából halásztak ki egy 2 Br. Nyáry Albert: A Heraldika vezérfonalai. 3 Varjú Elemér: Czímeres könyvek a magyar nemzeti múzeum könyvtárában. 83.1. Turul, 1902. XX. k. 181
