A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: A "Debreceni Dongó" Fejezet a debreceni élclapirodalom történetéből
Ha a Debreceni Dongó karikatúraanyagát összehasonlítjuk a Ludas Matyi ugyanezen időszak honi témájú motívumaival, a témaválasztás azonosságain túl a megformálás hasonlóságai nyilvánvalóvá teszik a kölcsönhatást. Témánk szempontjából érdektelen, hogy melyik lap közölte előbb pl. a villamos eléréséhez szükséges MHK-zást, a szabadpiacra robogó szekereket, a bőségtől szétrepedni készülő zsákok öntelt „arckifejezését”, a bürokrata vaskalapját, vagy a „fázós” kopasz fákat és az építkezéseknél félbemaradt házak „fintorait”. Akad természetesen rajzban, szellemben egyaránt primitív éle mindkét lapban, mégsem az igénytelenség dominál a Debreceni Dongó közéleti ihletésű rajzaiban, hanem a jól illusztrált vicc, sőt nem ritka az egészen kitűnő karikatúra sem. Szöveges műfajai A Debreceni Dongó szöveganyaga sem elhanyagolható. Részben mennyiségénél fogva, részben azért, mert ezek az irodalmi, publicisztikai műfajok a nyelvi kifejezés kínálta lehetőségeken belül tették ugyanazt, amit az ábrázoló karikatúrák. A leggyakrabban előforduló műfajok: a vicc, a szójáték, a kroki, a glossza, továbbá a bökvers és a csasztuska. E műfajok többsége alkalmas végletességek megfogalmazására, a csattanóra épített lényeg azonnali láttatására. Számát tekintve a legtöbb a vicc. Szerkezete végtelenül egyszerű: egy vagy két epizódot tartalmaz, egy-két szereplőt vonultat fel és rendszerint párbeszédeken keresztül mutatja be őket. Szereplői — bár megnevezi őket — nem egyéniségek, hanem típusok, akiket (a nem emberi szereplőket is) mindig típusos és rendkívül eltúlzott helyzetben látunk. A vicc lényege a rövidség és a poén. Célja a nevettetés. Pl. „(Az Árpád téren) — Miért áll itt ilyen csodálkozva, Pempő szaki? — Azt nézem, hogy a tér egyik oldalán rohannak az emberek, a másikon meg sétálnak... — Nem tudja miért? Nézze meg a templom óráit, az egyiken fél nyolc van, a másikon meg nyolc az óra.”23 „(Műfordítás) — Hallottad, hogy Soós Imre, a színész—- fordító lett? — Komolyan? — Petőfi-verseket fordít... — És te már hallottad valamelyik fordítását? — Igen, a március 15-i ünnepségen a „Talpra magyar” két versszakát fordítva mondta!”24 A szójátékban a komikus hatást a többértelműség, vagy az alaki felcserélhetőség okozza. Pl. „Gesztenye (édesen): Miért mérges? — Másik gesztenye: Nem mérges — férges vagyok!”25 A rövid prózai műfajok közül népszerű a kroki, amely jellemző helyzetek, érdekes alakok felvillantásával a pillanatnyi aktualitáshoz kötődik. Pl. „Nemzeti Bank, ó — nehezen jön belőled a bankó: Hej.”; — „Lelkesítő példamutatás (t-f.)”; — „Egy forint százat csinál — hej —”; — „Fémtelenítettem a lakásomat —hej—”; — „Csípős történet... (t.f.)”; — „Tavaszi takarékosság” és „Tavaszi nagytakarítás”.26 Az alkalmazott műfajok legigényesebbje a glossza. Szellemes, állásfoglalásának hatását csattanóval zárja. A kifejezés finom hajlékonysága, találatainak élessége, kétértelműsége, az olvasó továbbgondolására számító kényszerű sejtelmessége révén a Debreceni Dongónak is kedvelt műfaja. Pl. „Tanulság. Értsen belőle, akit illet! 23 Uo. 1954. 22. sz. ápr. 24. 2. p. 24 Uo. 1954. 20. sz. márc. 27. 3. p. 25 Uo. 1953. 10. sz. nov. 7. 3. p. 26 A megjelenés sorrendje: D. D. 1953. 5. sz. aug. 30. 3. p.; — uo. 6. sz. szept. 13. 3. p.; —- uo. 7. sz. szept. 27. 2. p.; — uo. 10. sz. nov. 7. 3. p.; — uo. 1954. 17. sz. febr. 13. 2. p.; — uo. 20. sz. márc. 27. 1. p. A névaláírások feloldása: —Hej—; —hej— (=Heller József); t—f. (=Taar Ferenc). 171
