A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Ipartestület tevékenységének néhány kérdése az 1929-1933-as válság idején
nulót tartsanak. Az elöljáróság a kisiparban egy iparosnál maximum öt tanoncot javasolt engedélyezni, a gyárakban 5 segéd után egyet.35 Az Elnöki Tanács 1931. április 13-i ülésén a jegyző jelentette, hogy a MÁV Műhelyfőnökség a nála felszabadult munkásokat nem alkalmazta tovább, ezért ezek a munkások kereset nélkül maradtak, mivel más műhelyben nemigen kaptak munkát s ezáltal a munkanélküliek száma nőtt. Javasolta, keressék meg a MÁV-igazgatósá- got, hogy a műhelytelepen felszabadult munkásokat alkalmazza. Pataki József ehhez hozzáfűzte, ha nem érnének el eredményt, akkor kérjék fel a minisztériumot, hogy a MÁV-ot tiltsák el a tanonctartási jogától. Szén drei Sándor nem tartotta megengedhetőnek, hogy egy olyan nagy üzem, mint a MÁV, csak neveli a sok tanoncot, azonban a felszabadulásuk után egyszerűen kidobja őket. Felvetette, hogy a miniszternek kötelezni kell a MÁV-ot, hogy legalább 6 hónapig alkalmazza munkásait a felszabadulásuk után, illetve csak annyi tanoncot vehessen fel, amennyi a munkásai pótlására szükséges. Az elnök szerint csak a MÁV munkások gyermekeit veszik fel, tehát itt van egy kis megszorítás. Az elnöki tanács javasolta az elöljáróságnak: a MÁV-igaz- gatóságot keressék meg, hogy „munkásait lehetőleg mind alkalmazza, illetve olyan létszámban képezzen ki tanoncokat, amennyit felszabadulásuk után el is tud helyezni”.36 A debreceni műhelyfőnökség felvilágosítást adott az ügyben, s ezt ismertették az elöljáróság ülésén május 7-én, majd a MÁV budapesti igazgatósága is válaszolt a tanoncok túlképzésére a debreceni műhelyben, melyet június 18-án tárgyaltak. Mindkét levelet tudomásul vették, a tartalmukat azonban a jegyzőkönyvekben nem jegyezték fel, az iratok pedig nem maradtak meg. A Miskolci Ipartestület 1932 márciusában a tanoncidő felemelése és a tanonc- tartás csökkentése érdekében megkeresést küldött a Debreceni Ipartestülethez. A tárgyalás során a jegyző utalt az 1930. évi határozatra. Szendrei Sándor szerint különbséget kellene tenni a könnyebben és nehezebben megtanulható iparok között, s ilyen alapon kellene a tanulóidőt megállapítani, legfeljebb 4 évig. Szükségesnek tartotta, hogy az Ipartestület tiltakozna az iskola hiányában is engedélyezhető tanoncszerző- dések megkötése ellen. Az elnök Szendrei javaslatát megfontolandónak tartotta, mert nem minden iparban lehet tanoncot kapni és sok ügyes tanoncot kár volna a szakma megtanulásától elzárni. A tanulóidő meghosszabbításához azonban hozzájárult. Az alelnök a gyárak tanonctúlképzését kifogásolta és szükségesnek látta, hogy egy gyár 4-5 tanoncnál ne tarthasson többet. Az elnöki tanács az elöljáróságnak azt javasolta, hogy a tanonc- tartás korlátozásáról hozott határozatát teljes egészében tartsa fenn azzal a megszigorítással, hogy a nehezebben elsajátítható iparokban a tanulóidőt 4 évben állapítsák meg. Az elöljáróság 1932. május 10-én ezt a javaslatot elfogadta.37 A tanoncok számának szabályozásán kívül felvetődtek más problémák is. A mészáros szakosztály javasolta, hogy azokat az iparosokat, akik nem tanulták iparukat, hanem a rokon hentesiparról tértek át, tiltsák el a tanonctartás jogától. Ugyanezt a hentesek is kérték, ezért az elöljáróság 1930. szeptember 11-én elhatározta, hogy a rokoniparnak tekintett iparok különválasztását kéri a minisztériumtól.38 1930 szeptemberében a női szabó szakosztály kérte, hogy a tanoncokat legalább a négy nagy ünnep előtt két hétre mentsék fel az iskola látogatásától. Az elnöki tanács a kérést pártolta azzal, hogy a tanonciskola is legalább annyi szünetet adjon az ünne35 HBML. IX. 207/a. 9. Jkv. 1930. nov. 28. 2. sz., DKI. Közgyűlésről készült jkv. 26/1930. sz. 36 HBML. IX. 207/a. 10. Jkv. 1931. ápr. 13. 4. sz., máj. 7. 15. sz., jún. 18. 22. sz. 37 HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. márc. 7. 3. sz., márc. 10. 8. sz. 38 HBML. IX. 207/a. 9. Jkv. 1930. szept. 11. 6. sz. 160
