A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Ipartestület tevékenységének néhány kérdése az 1929-1933-as válság idején
kifejtették, hogy elsősorban munkára van szükség, de a vállalkozáshoz pénz kell; a vidéki bankoknak a kormány 6%-os kölcsönt adjon, hogy ebből a vállalkozókat támogassák. A felszólalók tiltakoztak az árverezések ellen, az OTI tartozások kamatainak a csökkentését, a kontárkérdést, az építési hitel ügyét is felvetették. A központi javaslatot végül az elhangzott kiegészítésekkel fogadták el.11 Az iparosok és kereskedők közös akcióban tiltakoztak 1932 július elején az ún. gazdamoratórium ellen. A mezőgazdaság támogatására kialakított állami beavatkozási politika részét képezték a gazdaadósságok rendezéséről szóló törvények, rendeletek, melyeket 1931-től adtak ki, pl. a teherrendezés, kamatok mérséklése, az adósságok egy részének elengedése szerepelt a rendelkezésekben. A gyűlés napján, július 6-án az üzleteket és műhelyeket déli 12-kor bezárták, délután a Kereskedő Társulatban volt a nagygyűlés. Ezen a kereskedők és iparosok részére is fizetési halasztást követeltek, a gazdákkal való egyenlő elbánás elvét hangoztatták. Az iparosok sérelmeit Vági István ismertette: „az ipar a lehető legnagyobb nyomorban van”, a termelés minimális, az adók, műhelybérek igen nagyok. A gyűlés az egyoldalú gazdamoratórium elleni tiltakozást elfogadta.12 Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) 1932 szeptemberében nagygyűlést szándékozott tartani. Erre a debreceni iparosok igen komolyan felkészültek, hogy a vidéki iparosság sérelmeit országos fórumon is feltárják. Javaslatot készítettek a közüzemek számának csökkentése, az építkezések előmozdítása s ezzel kapcsolatban a kartellek árpolitikájának szabályozása, az adó és a betegsegélyező elleni sérelmek, az ínséghitelek, a kontárkérdés témájában. Az egyik felszólaló szerint a gazdasági válság az iparosságot érintette a legsúlyosabban. Felvetődött, hogy az OTI-nál a munkások után fizetett díjért az iparosokat is biztosítsák, mert az iparosok a befizetett díjakért nem kaptak ellenértéket. Nyilvánvaló túlzások is előfordultak tehát a vélemények között, mint az utóbbi két nézet mutatja. A nagygyűlés tárgysorozatán még az érdekképviseleti rendszer bevezetésének kérdése is szerepelt, ezt a debreceniek elutasították, s többen az általános, titkos választójogot követelő kijelentéseket tettek. Ezt az elnök leintette, hogy ebben nem szabad állást foglalni.13 Az IPOSZ a gyűlést váratlanul elhalasztotta, s ez nagy felháborodást váltott ki a debreceniek között. Még azt is felvetették, hogy Debrecenben rendezik meg a kongresszust, ha az IPOSZ erre nem hajlandó. Erre a pestiek türelmet kértek, nem akarták végleg elhalasztani a gyűlést. A debreceni elöljáróság szeptember 15-én ismét sürgeti a gyűlés megszervezését.14 Végül is 1932. október 12-én tartották meg az országos nagygyűlést Budapesten. Vági ipartestületi elnök szerint, akit 1932. július 10-én választottak meg, a debreceni kiküldöttek adták meg az egész gyűlés jellegét. Az IPOSZ elnöke is utalt arra, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök megjelenése is Debrecennek volt köszönhető. Ugyanis Gömbös azt az információt kapta, hogy a debreceni ipartestületi elnök szocialista „és miután az iparosság nyomasztó gazdasági helyzetben van, nagyon kicsi választja el őket, hogy teljesen baloldalra hajoljanak”. Ez tehát azt bizonyítja, hogy csak merni kell és eredményeket lehet elérni. A gyűlésen állandóan Debrecen kívánságai szerepeltek, bár kissé letompított formában. A debreceniek javaslatához 170 vidéki küldött csatlakozott, s Vágit a 21-es bizottságba is beválasztották. Az elnök beszámolóit HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. jún. 20. 2. sz. 12 Debrecen, 1932. júl. 7. 1. old. A debreceni iparosok és kereskedők nagy demonstrációja. HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. júl. 7. 12. sz. Berend—Szuhay: A tőkés gazdaság... i. m. 245. old. 13 HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. szept. 4. 5—8. sz. 14 HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. szept. 12. 9. sz., szept. 15. 15. sz. 152
