A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Varga Gábor: Tanítóképzés a debreceni kollégiumban (1825-1848)

Lélektudományi előadásai kéziratos formában is fennmaradtak, Benedek Pál lejegyzésében.29 A lejegyzésekből megállapíthatjuk, hogy erre építette az 1813-ban nyomtatásban is megjelent könyvét.

Előadásainak felépítése a mai szemmel nézve is modernnek tűnik. A lélektan meghatározásából indult ki, majd a lelki jelenségek biológiai, élettani alapjait ismerteti. Ezután a megismerési folyamatok alapfogalmait mutatja be. Külön fejezetben tárgyalja a „külső dolgok ismérését”, melyet az érző tehetségünk (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás), képzelő tehetségünk és a gondolkodásunk tesz lehetővé.

Ezek után mint speciális „tehetségről” beszél a figyelemről és az emlékezetről. A jelenlévő dolgokat az érző-, a távolabbiakat a képzelőtehetség terjeszti elő — írta.

A további fejezetekben a beszéddel foglalkozik, hangsúlyozván szoros kapcsolatát a gondolkodással. Ezután az értelem „nyavalyáival” (betegségeivel), majd az akarattal és a vérmérsékleti típusokkal ismerteti meg az olvasóit.

Ha a lélektan önálló tudománnyá válása óta megjelent tanítóképzőkben használt általános lélektan könyvekkel összevetjük Eresei művét, megállapíthatjuk, hogy legtöbbjük hasonló felépítést mutat.

Lélektudományi előadásai és könyve alapján elmondhatjuk, hogy jó tagoltság jellemezte. A tanulhatóságot és az érthetőséget gyakorlatias példákkal is segítette.

Eresei Dániel lélektani előadásai jól alapozták meg Zákány József gyermeklélektani vonatkozású fejtegetéseit.

A reformkori debreceni tanítóképzésben tehát ha nem is volt önálló, mégis törekedtek arra, hogy a kisiskolákba kiengedett tanítók kellő elméleti alapokkal és megfelelő iskolai gyakorlottsággal ellátva foglalják el „gyönyörűséges hivatalukat”. Ebben kétségtelenül a legnagyobb szerepe volt Zákány József és Eresei Dániel kiváló tanári egyéniségének, nagy műveltségének.

Következtetések, tanulságok

A debreceni református kollégium a tanítóküldési funkcióját a reformkor kezdetén már több mint két és fél évszázada gyakorolta. Mindig törekedtek a kibocsátott tanítók megfelelő felkészítésére.

1825 és 1848 között az állami intézkedések hatására még inkább igyekeztek igényesebben előkészíteni a kisiskolákba kikerülő neveltjeiket.

1825-től a neveléstudományi tanszék megszervezésével lehetővé vált a pedagógiai tárgyak körének kiszélesítése (szakmódszertanokkal) és az óraszámok növelése, előbb kettőről négyre, majd hétre!

Az új professzor, Zákány József jóvoltából a mennyiségi mutatók növekedése mellett a minőségi változás is bekövetkezett. Székfoglalója, neveléstudományi és szakmódszertani előadásai, könyvei alapján elmondhatjuk, hogy európai látókörű, gyakorlatias, ízig-vérig nevelő egyéniség volt, aki tanítógenerációknak méltán lehetett példaképe.

Gondolatainak egy része korát megelőzte, némelyik még ma is korszerűnek hat, XX. század végi iskoláink gyakorlatában is felfedezhető. Elég csak néhányra utalnunk :

— a nevelés és oktatás, valamint az iskola és a család szoros kapcsolatának hangsúly ozása;

29 Eresei Dániel: A psychológia compendiuma. 1809. Kézirat a Debreceni Ref. Kollégium Könyvtárában R. 9. sz. Lejegyezte Benedek Pál.

14