A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Gazdag István: Két forradalom új forrás tükrében
Az SZDP viszonya a nemzeti tanácshoz 1918. november 1-jén Debrecenben a Szociáldemokrata Párt, a Károlyi-féle Függetlenségi Párt és a Polgári Radikális Párt szervezetei deklarálták a helyi Nemzeti Tanács megalakulását. A 18 tagú tanács elnöke Bacsó Dezső, a Függetlenségi Párt elnöke lett, a tagság egyharmadát viszont a munkásság képviselői tették ki. A megyei hatáskörű tanács az SZDP debreceni vezetőivel összhangban a polgári demokratikus rendszer kiépítését tűzte maga elé célként. E program megvalósítása a megye több helyiségében akadozott a népi-forradalmi erők magatartása miatt. A hajdúböszörményi Nemzeti Tanács elképzelése megegyezett a debreceni tanács célkitűzéseivel, de ellentétes volt a helyi szociáldemokraták elgondolásával. A november 11 -én összeült szociáldemokrata választmány határozatban rögzítette a Nemzeti Tanácsról kialakított véleményét: „Miután a 48-as párt által egybe hívott népgyűlés által megválasztott »nemzeti tanács-tagok« egynek a kivételével (Szabó Antalról van szó. G. I.) — mely csak porhintés akart lenni a nép szemébe —, kizárólag csak régi nevekkel, a régi rendszer alakjaival találkozunk, kik csak új mázt kentek magukra, azonban az elkorhadt rendszer tipikus képviselői, kikben nincs meg az új Magyarország népének a bizalma, hogy sorsukat az ő kezükbe tegyék le, kik iránt a nép egyszerű munkás elemei nem viseltetnek bizalommal és semmi garanciát nem nyújthatnak a jös vőre nézve, hogy a városi közigazgatás a kor szellemének megfelelően szociális és demokratikus alapon tovább fejlesszék ennélfogva, a szociáldemokrata párt választmánya szükségesnek tartja és kimondja, hogy a nép a munkásság kebléből egy munkás- tanácsot alakít...” A választmány a Nemzeti Tanács ellenőrzésére hívta életre a Munkástanácsot, ezentúl „.. .elhatározta és szinte egyhangúlag megválasztja a köv. (a következőket, G. I.), kik a 48-as nemzeti tanács mellé, annak kiegészítésére feltétlen igényt tart, mivelhogy ellenkező esetben, a nemzeti tanácsot nem tartja a nép választott intézményének, csupán a virilis és ósdi képviselőtestület egy külön kiküldött bizottságának”. A delegáltak névsora: kisiparos — Szabó Gábor, kiskereskedő — Tomola Vilmos, kisgazda — Fazekas Gábor, rokkant — Kiss Márton, szocialista — Rubinstein Samu, munkás—F.Nagy Imre. „Ezek összességükben a nép igazi letéteményesei lesznek.”3 A munkástanács megalakítása Fehér András véleménye szerint a Munkástanács megalakítására a munkásosztály érdekeinek megvédése és jogainak kiterjesztése miatt került sor. Véleményünk szerint többről volt szó! A munkástanácsok szervezését a Szociáldemokrata Párt vezetősége az osztrák példát követve október 30-a után maga kezdeményezte. A Budapesti Munkástanács november 2-án alakult meg. A pártvezetőség a Munkástanácsot valójában kibővített pártválasztmánynak tekintette. A debreceni Munkástanács viszont egy hónappal később december 2-án alakult meg, de sokkal radikálisabb politikát folytatott mint a fővárosi. Hajdúböszörményben a szociáldemokrata választmány november 11-én, mivel elfogadhatatlannak ítélte a Nemzeti Tanácsot összetétele miatt, szükségesnek látta a nép, a munkásság kebléből Munkástanács alakítását, amely garanciát jelent a jövőre nézve a város dolgozói számára. A Munkástanács feladatát a következőkben határoz 3 Fehér András a novemberi nagygyűlés egyik rendezőjeként tüntette fel a Szociáldemokrata Pártot. A pártot november 10-én szervezték újra: „.. .a Függetlenségi és 48-as Párt, a Szociáldemokrata Párt és az Ipartestület nagygyűlést szervezett rendezett a városháza udvarán...” Fehér András: A város politikai élete... i. m. 219. old. 138
