A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Rácz István: A mezőgazdasági munkaerő Debrecenben a rendi korszak végén
munka-lehetőséget biztosított. Szinte bármelyik szőlőtermelő érmelléki falu vagy mezőváros vonatkozó paraszti vallomását vesszük kézbe, szinte refrénszerűen hangoztatta, amit a Csatáron lakók mondtak: „Szőllő Hegyünkön számos külső úr és közrenden lévő embereknek Szőllője lévén, az idevaló szegénység, ha akarja kenyerét keresni keresheti, a külső emberek Szőllőjének művelésével.” A kétkezi munkán túl, esetenként még fuvarozásbeli lehetőséget is biztosított számukra. A szalárdiak úgy nyilatkoztak, hogy „itt a körülöttünk lévő Szőlő hegyekről szüretnek alkalmatosságával, kinek közzülünk Szekerei vágynak, szoktuk bérért Debreczenben s más hová a boros gazdák borait hordani.”20 A hegyi szőlőknél tehát nemcsak arról volt szó, hogy a polgárok azokkal a debreceni határt tágították, hanem a műveléséhez is külső munkaerőt szereztek. A napszámosok bérét a munka jellegének megfelelően állapították meg. A 3. sz. táblázatban közölt árszabás 1790-ben az alábbiak szerint részletezte a napszámbéreket.21 Napszámbérek 1790-ben 3. sz. táblázat Szőlőmunkások Földmunkások A munka neme NapszámA munka neme Napszámbér krajcár bér krajcár Nyitás, bevágás és fedés 12 Kaszálás 17 Karózás 12 Gyűjtés 9 Metszés 15 Boglyázás 17 Venyige szedő 6 Férfi arató 12 Venyige hordás 12 Asszony arató 9 Örökség rakó 15 Kévekötő 17 Első kötő 7,5 Rostáló 9 Második és harmadik kötő 9 Tengeri első kapálás 12 Keverés és harmallás 15 Tengeri második kapálás 15 Szedés 4,5 Tengeri szedő 12 Puttonyozás 12 Nyomás 14 A cselédek és napszámosok között Debrecenben átmenetinek minősíthető az ún. majorosok rétege s egyszersmind a munkaerőforrás negyedik összetevőjeként tartjuk számon. Ezek a tanyalakó szegényemberek s három csoportjukat lehet megkülönböztetni. A szűkebb értelemben vett majorosok családos emberek, a gazda állandó alkalmazottai s évi konvenciót élveztek. A tanyások magános személyek, a gazda kosztján éltek s félfizetésért a téli jószággondozást végezték, nyáron pedig — külön napszámért — a mezőgazdasági munkáknál segédkeztek. A Hetilap tudósítója találóan „állandó lakású napszámosoknak” mondja őket.22 A szabad majorosok tulajdonképpen csak lakók voltak a tanyán, s ennek fejében évi 20 pár csirkét adtak a gazdának. Természetesen ők is vállalhattak napszámosmunkát a tulajdonosnál. A majoros rendszer a XVIII. század közepétől terjedt el. A debreceni tanyákon 1770-ben 38 majorost írtak össze, számuk később rohamosan emelkedett s az 1840-es években már szinte valamennyi tanyán laktak.23 Létrejöttében nagy szerepe volt 20 Uo. 21 IV. A. 1011/k. 243/1791. 22 HL. 1845. 33. sz. 23 Szabó István: A debreceni tanyarendszer kialakulása. Szeged, 1929.226. 1.; IV. A. 1011/k. 90/1840. 116
