A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében
BALKÁNI KERESKEDŐK A XVIII. SZÁZADI BIHAR MEGYÉBEN Tapp Klára I. A kutatás előzményei Az elmúlt néhány évben a cigányság, az ortodox görögkeleti vallásúak stb. mellett különösen megélénkült az érdeklődés a balkáni kereskedők (török alattvalók) magyarországi tevékenysége iránt is.1 Történelmi irodalmunkban ugyan már a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle is közölt a kereskedőelem kiváltságára, országos felügyeleti szervére, főleg Erdélyben játszott szerepére vonatkozó rövidebb közleményeket, de 1915-ben a Századok folyóirat egyik tanulmányírója még így fogalmazhatott : „a hazai görögség történetének megírása a jövő feladata lesz”.2 Nyilvánvalóan nem a felszólítás hatására, hanem a XVII—XVIII. századi gazdaság és társadalom változásának gyökereit kutatva bukkantak a korszak elemzői újabb és újabb adatokra, mintegy kiegészítve, más-más terület (főleg a városok) jellemzőivel gazdagítva a korábban jórészt csak mozaikos képet.3 Schäfer László az, aki 1930-ban a Közgazda- sági Szemle hasábjain az általa is görögnek nevezett kereskedőréteg szerepének változásait folyamatában kívánta a két évszázadon át végigkövetni. Bár kissé egyoldalúan tulajdonított nekik kiemelt jelentőséget a hazai kapitalizmus kialakulásában, szempontjai — a fenti értékelési arányeltolódás ellenére is — hasznos kiindulópontul szolgálhattak, s jó néhány továbbgondolásra érdemes felvetése vált nélkülözhetetlenné a későbbi évek feldolgozásai számára.4 Ugyanakkor az általa felvetett alapkérdésben hosszú időre Szekfű Gyula véleménye vált mérvadóvá az összefoglaló történeti munkákban és a helyi sajátosságokat vizsgáló feldolgozásokban is, amely szerint a kereskedők „az országban szerzett nyereségüket külföldre vitték, és ezzel negatívan befolyásolták a tőkefelhalmozás folyamatát”.5 Az egy-egy település történetét vizsgáló monográfiák ehhez még hozzátették a magyar kereskedő, ill. iparosréteg konku1 A problémát jól érzékelteti a társadalomtörténészek 1986. szeptemberi salgótarjáni konferenciája, ahol a témakörök kutatási lehetőségeinek, módszereinek országos összehangolása is felmerült. 2 Erdélyi görög kereskedők szabadalomlevele — MGSz. 1898. 402—405. old., Országos felügyelőség a görög kereskedők fölött — MGSz 1895. 79—80. old., Erdélyi görög kereskedők 1701-ediki szabadalomlevele — MGSz. 1899. 286—287. old. (Takáts Sándor közleménye), Illésy János: A tokaji bor védelme 1737-ben — MGSz. 1900. 341. old., Takáts Sándor: A székelyhídi és diószegi görög kereskedők kiváltsága — MGSz. 1902. 187. old., valamint megjelenési ideje alapján ide sorolható még: Hodinka Antal: A tokaji görög kereskedőtársulat kiváltságának ügye 1725—1772. Bp. 1912. 3 Igen fontos elemzést nyújt pl. Zoltai Lajos: Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel Db. 1935., különösen, hogy Hodinka előbbi munkájának néhány tévedését is korrigálni tudja. 4 Schäfer László: A görögök vezetőszerepe Magyarországon a korai kapitalizmus kialakulásában — Közgazdasági Szemle (Szerk.: Heller Farkas) 1930. 1. sz. 32—55. old. és 2. sz. 100—142. old. 5 Szekfű Gyula: Magyar történet VI. k. Bp. 1936., Molnár Erik: Magyarország története I. k. Bp. 1964. 11
