A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adalékok a munkásművelődés előzményeihez és kezdeteihez Debrecenben a dualizmus első szakaszában (1867-1890)

ban, hogy nagyszámú munkaalkalmat tudott volna teremteni. Az új üzemek tönkrement kisiparosokat és segédeket alkalmaztak, a bevándorolt munkaerő csak szak- képzettséget nem igénylő munkát végezhetett, egy részük csupán időszaki munkában tudott tevékenykedni.16 A tönkrement kisiparosok és segédek egyes iparágak hanyatlásából következően kerültek a munkások soraiba, de voltak olyan iparágak is, ahol a téli munkaszünet ideje alatt a segédeknek és inasoknak favágással kellett foglalkozniuk.

A debreceni iparos réteg 1872-ig a céhszervezet keretei között élt, majd ettől kezdve az ipartársulatok fogták össze a volt céhtagokat és képviselték az érdekvédelmet.17 A hetvenes években azonban Debrecenben már megjelennek a munkásmozgalomhoz sorolható, annak előzményeit képező szakegyletek is. Természetesen a céhek keretén belüli mozgolódásoktól hosszú volt az út a szakegyletek megteremtéséig, még hosszabb a szervezett munkásmozgalomig. Nagyobb céhek a legényvándorlás időszakában Európa-szerte fenntartottak az idegenből érkezők számára legényszállásokat. Ezek sok helyen mintegy embrionális formában tartalmazták a majdan kialakuló munkásmozgalmak eszmei gyúanyagát, hiszen az idegenből érkező legények itt cserélték ki tapasztalataikat. Debreceni céhek esetében csak a XIX. század elejéről tudunk egy-két kezdeményezésről, de itt a legények gyülekezési helye általában az atyamester házánál volt. Az ifjúság üléseit tobzódásra és részegeskedésre hivatkozva tiltották különböző rendelkezések, de az igazi ok a korabeli szocialisztikus nézetek feltűnése volt.

Van adatunk arra nézve is, hogy Debrecenben a reformkorban már ismerték a korai utópista és kispolgári szocialisták tanait. 1830-ban a tímárok céhartikulusai azt a kívánságot fogalmazták meg, hogy a mesterlegényeknél a vándorlás alatt felszedett „heves és érettlen képzelődések” lehiggadjanak. „Lázzítás”-nak minősült a legények „összebeszélése”, a bér, munkaidő, munkakörülmények javítására vonatkozó törekvés. A legénytársaságok azonban még nem jelentik az osztályharc kibontakozását, a XIX. század első felében felbukkanó kezdetleges ellenállásnak a szervezői elsősorban a városba érkező vándorlegények voltak. Ilyen eseménynek számított az 1845-ben, amikor a kalapos legények elhagyták munkahelyeiket.18

A XIX. század elejéről már az egyleti szervezkedésre nézve is találunk adatokat. 1807-ben a városi nyomda dolgozói a művezetővel együtt béremelést kérnek. 1814- ben a nyomdászlegények újabb béremelési mozgalmáról tudunk, amely most sikerrel jár. A nyomda munkásai 1828-ban Tóth Ferenc provizorsága idején létrehozták első egyletüket, a „Könyvnyomdái Társaság”-ot, mely elsősorban vándorúton lévő nyomdászokat látott el útisegéllyel, de tagjai segélyezéséről is gondoskodott. A társaság jövedelme a tagsági díjakból s az évenként rendezett farsangi mulatságok jövedelméből került ki. 1845-ben Tóth Endre művezető kezdeményezésére kiszélesedett az eddigi jótékony célú tevékenység. Egy nagyobb tőkével rendelkező „Segítő Pénztár” jött létre, amelynek pénzalapjából kaptak támogatást a nyomdászok özvegyei és árvái. Ez a pénztár rendes alapszabállyal bírt és 1872-ig működött.19

16 Korompai Gáborné: A Debreczeni Ellenőr helyi vonatkozású közleményei a lap első korszakában, 1874—1890.1. rész. HBMLÉ. XIII. (Szerk.: Gazdag István) Db., 1986. 136. old.

17 Balogh István: A cívisek világa (Debrecen néprajza). Bp. 1973. 158., 160., 183. odl.

18 Debrecen története II. k. (Szerk.: Rácz István) Db., 1981. 101., 102., 103. old.; Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése. In: HBmLÉ. I. (Szerk.: Gazdag István) Db., 1974. 206. old.

19 Csűrös Ferenc: A Debreceni Városi Nyomda története. Debrecen, 1911. 299. old. Takács Béla: A debreceni nyomdászegyesületek, a nyomdászszakszervezet működése 1949-ig. In: Nyomdatörténeti és nyomdászéletmód-kutatási tanulmányok. Debrecen város 625., a debreceni nyomdászat 425. évfordulójára (Szerk.: Tóth Béla—Dankó Imre) Db., 1986. 28. old. (A továbbiakban: Nyomdatörténet...)

87