A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Surányi Béla: Gazdasági könyvészet Debrecenben a XIX. század végéig
területének csak 13%-a van a kisgazdák birtokában. Észrevételezi: . .az állam jóvoltából (ti. a földnélküliek) máról holnapra, földtulajdonos vagy legalábbis bérlő szeretne lenni. Ez az óhajtás, .. .nemcsak érthető, de... mint a röghöz ragaszkodó munkás gondolatvilágának természetes folyománya, tiszteletre méltó is.” E körhöz kapcsolódik Darvas Aladár22 esszéje, amely sürgeti az agrárproletariátus anyagi helyzetének javítását. Hasonló húrokat penget Baríha Mór23 tanulmányában. A XIX. század végének fogékonysága nem hagyta érintetlenül a szociális kérdések mezejét sem. A súlyosbodó körülmények iránt — világnézettől függetlenül — megnőtt az érdeklődés. E sarkalatos társadalmi problémát valláserkölcsi alapon, a protestáns etika szemüvegén át vizsgálja, elítél minden forradalmi megoldást, magán viselve a XIX. század utolsó harmadában meginduló24 agrárszocialista mozgalom és az agrárius szervezkedés kettősségében fogant szociológiai, szociográfiai vizsgálódások jegyeit. Érdekes színfoltja — egyéniségénél fogva — a korszaknak Tóvölgyi Titusz, aki tanult szakmája révén agrárszakember.25 Ismereteit Lipcsében szerzi meg, sőt 1858/ 59-ben látogatja a pesti állatorvosi intézetet is. Ennek ellenére a szépirodalommal jegyzi el magát, s idős éveiben az ország elsőrangú spiritisztái közé tartozik. Eredeti mesterségéhez sem lett teljesen hűtlen. Ha szükségesnek látszott, a köz érdekében fölemeli a szavát. Ezt példázza Debrecenben megjelent írása,26 amelyben az önálló Földművelésügyi Minisztérium létrehozása mellett kardoskodik. Az 1889. évi XVIII. tc.-ben testet öltött a régi óhaj.27 28 Mindennapos eseménynek számított már a korábbi századokban is, hogy az emberek útra keltek, végigjárták Európa országútjait. Nem volt ez másként a múlt században sem, amikor ki-ki fölkereste a környező népeket. A reformkorban, s különösen a pezsgő, anyagi javakra is törekvő, 1867-et követő évtizedekben — gyakran utaztak külföldre, tanulmányútra a gazdasági tanintézet tanárain kívül, a környék vagyonosabb birtokosai is. Köztük a derecskéi földbirtokos Leitgeb Imre,2% aki jogász, de 1892-ben egy nagyobb birtokot örökölt, s azon gazdálkodni kezdett. Érdekelte a közgazdaságtan is, amit módjában állt tanulmányozni Németországban. Az ottani gyümölcs- és húspiac helyzetével foglalkozó írását29 eljuttatta még a Földművelésügyi Minisztériumba is. A mezőgazdaság mint tudomány 1868-ban megnyitotta kapuit az Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézet. Ez hatott a város gazdasági könyvészetére is. A megjelent művek szerzői között nem egy, országosan elismert szaktekintélyt találunk. Közülük is kiemelkedik Tormay Béla,30 aki színes egyénisége a XIX. század tudományos életének. Debrecenben eltöltött évei — 1869—1873 — nyomot hagytak a város művelődéstörténetében. Tudományos munkásságának vezérfonala: az állattenyésztés hazai színvonalának emelése. Növeli 22 Darvas Aladár: Néhány szó a föld munkásairól. Db., 1903. 23 Bartha Mór: A magyar agrárszocializmus és az örökbérlet. Db., 1897. Lásd még: Az 1910/11. években tartott birtokpolitikai szaktanácskozmány. (Szerk.: Gaal Jenő) Bp., 1912. 679. old. 24 Agrárszociológiai írások Magyarországon (1900—1945) (Szerk.: Tóth Pál Péter) Bp., 1984. 5—30. old. 25 Szinnyei(XIV. köt.): 455—456. old. 26 Tóvölgyi Titusz: A földmívelésügyi minisztérium elkülönítéséről. Db., 1886. 27 A földművelésügyi szakigazgatás története (1867—1948). (Szerk.: Pataky Ernő) Bp., 1970. 28 Szinnyei (VII. köt.): 1004—1005. old. 29 Leitgeb Imre: Közgazdasági tanulmányok. Db., 1900. 30. Életéről lásd: Surányi Béla: Tormay Béla debreceni működése. HBN. 1984. XLI. évi. 152. sz. 66
