A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Balogh István: A debreceni kerékgyártó céh szabályai 1589-ből
A DEBRECENI KERÉKGYÁRTÓ CÉH SZABÁLYAI 1589-BŐL Közli: Balogh István I. A debreceni magisztrátus 1589. évi jegyzőkönyvében emlékezet okából feljegyzett, a debreceni főbíró és esküdttársai által pontokba foglalt és kiadott, latin nyelvű céhszabályzat két szempontból érdemel különös figyelmet.1 Egyrészt azért, mert a gyapjúművesek (csapók) 1398-ban kelt, legkorábbi magyar mezővárosi céhszabályzata után, a XV. század folyamán még öt mesterség űzői kaptak középkori szokás szerint autonóm életet biztosító artikulusokat. A szűcsök 1449-ben, a szabók és posztónyírók (posztószövők) 1468-ban, a mészárosok 1478-ban, a vargák (tímárok) 1486-ban, a kovácsok (kardkovácsok) és szíjjártók közös céhe 1489-ben nyerte el kiváltságos helyzetét biztosító szabályait. Sorrendben utánuk 1589-ben a jegyzőkönyvbe iktatott céhszabályzat, a kerékgyártóké, a hetedik mesterség űzőinek tette lehetővé a testületi életet. Különleges figyelmet azért is érdemel, mert ezt a szabályzatot az akkor még földesúri hatalom alatt álló mezőváros magisztrátusa adta ki. Ez azért új vonás, mert a fentebb felsorolt céhek közül a gyapjúművesek, a mészárosok és a kovácsok szabályait az akkori földesurak (Monaki és Hunyadi család) foglalták írásba; a szűcs céhét a földesúr parancsára az akkori bíró állította ki; a gyapjúművesek 1398-ban kiadott artikulusait ugyan 1462-ben a város bírája adta újból ki, de megerősítését a földesúrtól kérték. Az itt teljes terjedelmében olvasható céhszabályzat azonban nem a mezőváros földesurától eredt, nincs rajta annak jóváhagyása sem. A bevezetés szerint kerékgyártó mesterséget űző mezővárosi polgárok már régtől fogva céhszerű testületet alkottak, volt is nekik valamiféle, a város pecsétjével megerősített szabályzatuk, de ez az újabb idők követelményének nem felel meg, tehát most — s ez az új vonás — a bírót és az esküdteket kérik, hogy számukra új, céhszerű rendtartást adjanak ki. Ez az első ismert olyan céhszabályzat — ezt a következő évtizedekben több más is követi —, amelyet a még mindig földesúri mezőváros magisztrátusa állított ki, és a céh érvényességéhez nem látta szükségesnek a földesúri jóváhagyást kérni. A XIV—XV. századi, korai céhlevelekben is rögzítve volt a városi magisztrátusnak a céhek vitás ügyeiben való bíráskodási joga, a legkorábbi jegyzőkönyvekben a 1 Rövid tartalmi ismertetés formájában a későbbi kiadásai felsorolásával említi Takács Béla: Debrecen története I. Szerk. Szendrey István. Db. 1984. 450—451. Véleménye szerint e szabályzat egy korábbi — talán rövidebb szabályozás bővített kiadása. Feltevése szerint a céh már a XV. században — vagy még előbb ismert volt. Ezt a feltevést nem lehet igazolni, de a szabályzat bevezetése utal arra, hogy a céh régtől fogva fennállott és volt is a mezőváros pecsétjével megerősített jó rendet biztosító levelük is. 5
