A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Béres András: A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere a XIX. században
Debreceni cselédnek való fürtös vásári legnagyobb guba 5,06 Kisebb 4,30 Sima hosszú guba 3,— Rima-Szombati cselédnek való fürtös nagy guba 5,— Kisebb 4,— Kurta fürtös guba 2,— Ungvári, Beregi legnagyobb Guba 4,— Kissebb szerűbb 3,— Annál kissebb 2,16 Rövid fürtös Guba 1,42 Rövid sima Guba 1,25 Gyermeknek való fürtös Guba 1,25 Gyermeknek való sima Guba —,51 Két szélbe való sima Pokrócz 1,25 Három szélbe való Pokrócz 2,16 Egy pár Gyapjú 1,— A Imitációból is látjuk, hogy debreceni gubások készítményei minőségre nézve az országban első helyen állottak, amely odavezetett, hogy a Debrecenben tanult gubáslegényeket a kötelező vándorlás alól felmentették.16 Debrecen város tanácsa 1801. április 15-én hozott határozatát idősb és ifjabb Halasi Sámuel szűrszabók és Matkó Sándor, Szilágyi János gubacsapó céhmesterek előtt kihirdették, mely szerint a szűrszabókat a guba árulásától eltiltották, viszont megteremtették a lehetőségét annak, hogy szűrvég szövésre magukat ajánlják, mert azt tanulták, de ahhoz értő mestereket is hozhatnak.17 Melyre a Gubacsapó Céh azt a feleletet adta, hogy az is őket illeti és készek a szűrvégszövést is felvállalni.18 A szűrszabók időről időre visszatérően kérték a gubaárulás számukra történő engedélyezését, de 1803-ban, 1808-ban nem engedélyezték. A gubacsapók kérését, mely szerint ők a szűrposztókészítést vállalnák, szintén elutasították, mert 1809. április 28-án olyan értesítés érkezett az erdélyi kormányzóság titkárságától, hogy „Szamos Újváron egy szűr posztó Fabrica álhttatik fel”. Ezért tájékoztatást kér arról, hogy a debreceni szűrszabók hány szűrt és milyen áron készítenek. Ez természetesen a termelés megfelelő alakításához volt szükséges, mivel jól tudták azt, hogy a szűrposztókészítés, más néven a fehérposztószövés közel száz éve szünetel Debrecenben, fel kellett mérni a fehérposztó-készítés szükségletét.19 A kallás nagy gondot jelentett Debrecenben. A XVIII. század közepén és a XIX. század elején még egy felülcsapós kallómalom állott a Tócó nevű élővízfolyáson, melyet 1824-ben Szabó János alulcsapósra kívánt átformáltatni.20 Az itteni kallómalom azonban nem tölthette be az iránta támasztott igényeket. Köztudott, hogy a debreceni gubások voltak Nagyváradon túl a Félix fürdői gubakalló bérlői, s miután 1826-ban a bérletet megfizetni nem akarták, azt állították, hogy „ők elég portiót fizetnek Debrecenben”.21 Ez újabb vitára adott alkalmat, mivel a kalló fenntartása 16 N. Bartha K.: i. m. 19. old. HBML. IV. A. 1011/a. 77. — 1801. 350. old. 126. sz. IV. A. 1011/a. 82. —; 1812. 317. old. 671. sz., IV. A. 1011/a. 79. — 1806. május 9. 53. old. 17 S itt a Szepes vármegyei Lőcse városával kialakult kapcsolatra utal, hiszen köztudott, hogy a debreceni szűrszabók vándorlásukat és kapcsolataikat az északi országrészre terjesztették ki. 18 HBML. IV. A. 1011/a. 93. — 1873. január 3. 7. old. 19 HBML. IV. A. 1011 a. 80. — 1809. 127. old. 311. sz. 20 HBML. IV. A. 1011/k. — 355/1824. — Rajz 384. 21 HBML. IV. A. 1/b. 342. — 113. Fase. II. Anni 1826. 46
