A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Oláh József: Fejezetek a sárréti települések történetéből
FEJEZETEK A SÁRRÉTI TELEPÜLÉSEK TÖRTÉNETÉBŐL Oláh József I. Adatok a sárréti jobbágyság történetéhez Egyik sajátos tájegységünkben, a Berettyó és a Körösök völgyében, a Sárréten az idó'k során mintegy másfél tucat napjainkban is meglévő település alakult ki. Ezekben az ellipszis alakban elhelyezkedő kisebb-nagyobb helységekben a pénzügyi megfontolásokból, államérdekből elrendelt, a kor eszméi által is ösztönzött és sürgetett úrbérrendezést 1767—72 között hajtották végre. Mária Terézia urbáriuma, „jobbágyalkotmánya” — mint ismeretes — többek között meghatározta a szolgáltatások alapját és mennyiségét. A királynő rendelete értelmében jogilag a földesúr tulajdonát képező, de a jobbágyok által használt telekhez belsőség, szántó, rét tartozott. Ezeknek a közös birtoklású határrészektől (legelő, erdő, nádas) elkülönített birtoktesteknek a területe országos átlagban 1, 26—32, 8—12 holdat (1200 négyszögöles), ill. 15,09— 19,4 hektárt tett ki.1 Vidékünkön a jobbágy lakóházának, gazdasági épületének, állatainak elhelyezésére szolgáló belső helyként Bakonszegen, Bárándon, Csökmőn, Fur- tán, Nagyrábén 0,39; a háromnyomásos rendszerben művelt szántóként 11,07, 10,28, 11,08, 10,28,11,08; egyszer vagy kétszer kaszált szénát adó rétként 4,75—4,75, 3,96— 3,96, 3,16 ha-t mértek ki. Azaz az egész jobbágytelek falun belüli és kívüli tartozékainak összterülete az említett helységekben 16,21, 15,42, 15,04, 13,83, 15,04 ha volt. Berettyóújfaluban ugyanekkor egy egész telekhez 18,6, Bihartordán 19,87, Szent- péterszegen 16,69 ha tartozott.2 A 13,8—19,87 ha között ingadozó, a minőségi különbségek miatt 6 ha eltérést mutató, átlagosan 16,3 ha nagyságú jobbágytelekből az egyes helységekben és években az alábbi mennyiséget mutatták ki: 1 A Kettős-Körös és a Sebes-Körös közötti területet Kis-Sárrétnek, a Berettyó és a Hortobágy folyó közöttit Nagy-Sárrétnek nevezik. Az utóbbihoz, amelyről írunk — a régió kutatására vállalkozók véleménye szerint — 19 országhatárunkon belüli (Bajom-Zsáka) és egy azon túli település (Cséffa-Cefa) tartozik. A tájegységről eddig — többek között — Osváth Pál: Bihar vármegye Sárréti járási leírása. Nagyvárad. 1971. Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa. Bp.; Bajomi Krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia Szűcs Sándor 70. születésnapjára. (Szerk.; Dankó Imre) Kaposvár. 1973.; Szűcs Sándor: Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása. Db., 1934.; Molnár Ambrus: Tanulmányok Nagyrábé történetéből. Püspökladány. 1985.; Balassa Iván: Báránd (Bihar M.) települése és építkezése. Szentendre, 1985.; Báránd története és néprajza. (Szerk.; Balassa Iván.) Db., 1985.; Berettyóújfalu története. (Szerk.; Varga Gyula.) Berettyóújfalu. \9S\.;Papp Antal: A Nagy- és Kis-Sárrét vidékének régi vízrajza. Db., 1956. publikáltak. A továbbiakban területmértékként — néhány kivételtől eltekintve — a hektárt használjuk. Az átszámításnál 1 négyszögölet 3,596 m2- nek, 1 köblös földet 1200, 1 kaszás rétet 800, 1 kapás szőlőt 80 négyszögölnek, ill. 4315,2, 2876,8, 287,68 m2-nek vettünk. Egy 1200 négyszögöles holdat 0,575 ha-nak számítottunk. 2 HBML. VII. 5/b. 3., 11., 64.; V. 626/a. 3. 29
