A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében
telték is a vallási unió elismerését (amit a váradi püspökök szorgalmaztak),32 azt csak látszatra teljesítették. Bizonyára végletes véleményt tükröz, de a megvalósulás hangulatát nyújtja Görög András mondása: „csak addig vagyok unitus, míg az erszényem megtelik, azután az unitus papoknak mutatok fügét”. A feleségek Magyarországra hozatala is előfeltételként szerepelt az eredeti dokumentumban, a váradi Eöttvös Györgyön kívül azonban senki sem volt, aki ennek eleget tett volna, viszont többen választottak maguknak magyar nőt házastársul.33 A feltett kérdéseknek azt a felvetését, hogy a jövedelem külföldre vándorolt, tényekkel nehezen lehetett bizonyítani. Csupán annyit közöltek a vallomástévők, ami szemmel látható volt: „akik bé mentek (Törökországba), paripákon és fegyveresen voltak, akik vissza jöttek, azok hárman ültek egy szamárra” (Posses Mátyás). A vármegye már az elmúlt (1750) évben is tilalmazta, hogy „Magyarországi és Európai keresztény tartományokbul való portékákkal” kereskedjenek. Ennek ellenére a görögök „bocskort, nadrágot, gyertyát, szappant, gyolcsot, pántlikát, kender- kötelet és valami csak kívántatik, árultak”. A berettyóújfalui, nánási, konyári kereskedők a marhakereskedésben is részt vettek, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy bekapcsolódtak a vidék borának forgalmazásába is. A válaszokból időnként határozott ellenszenv érezhető a görögökkel szemben, ami a váradi Ötvös András helyzetének ismeretében érthető is, aki állítólag éppen „miattuk annyit nem árul a vásárokon, hogy a szekerét kifizesse”. Feltételezhetően a helyi kereskedők sérelmei, valamint (talán éppen a marha- és borkereskedelembe való bekapcsolódásuk miatt) a birtokos társadalom érdekeinek védelme voltak a helyzetfelmérés kiváltó okai. A Helytartótanács 1754. július 24-én rendelte el a törökországi kereskedők országos összeírását, amelyből a Bihar megyére vonatkozó adatokat idézzük.34 Az adat- felvétel az ország 233 helységére terjedt ki, s összesen 1318 személyt érintett. Bihar megyében huszonöt településen 39 önálló kereskedő mellett 4 családtagot (fiák), 9 üzlettársat, 18 segédet és 3 szolgát írtak össze, a feleségekről viszont nem nyilatkoztak. Ez részint igazolja az idézett vármegyei meghallgatás véleményét, másrészt megerősíti, hogy szinte valamennyiőjüket igen sérelmesen érintette volna az 1741. évi dekrétum következetes végrehajtása. Az összeírás fényt derített arra is, miért a diószegiek privilegiális levelének tartalma volt a vármegye által készíttetett tanúvallomási jegyzőkönyv kérdéseinek kiindulópontja. Bihar megyében ugyanis a kereskedők valamennyien a diószegi kompánia tagjai voltak, sőt Békés megyében Szeghalom (2) és Gyoma (1) questorai is ide tartozónak vallották magukat, ahogyan Nánás és Dorog boltjainak bérlői is. Dorogon rajtuk kívül marhakereskedő görögöket is összeírtak, akiknek boltjuk egyáltalán nem is volt, csak pusztákat bírtak.35 A diószegi uradalom udvarbírájával, De La Porte Jánossal ők hárman készítettek bizonyító okiratot arról, hogy a „diószegi privilegizált 32 Bunyitay Vince: Bihar vármegye oláhjai és a vallásunió Bp., 1892. 35—39., 65. old. 1749-től a vármegyei jegyzőkönyvek protocolluma a váradi Görög utcán lakókra hasonló értékelést közölt. HBML. IV. A. 1/a, 12. A katolikus unió elismerését már az 1667. évi kiváltságlevél 12. pontja követelte. L. Hodinka A.: i. m. 221. old., ill. Zoltai L.: i. m. 22. o. 33 Igaz ebben az esetben is előfordult, hogy a házasságból született gyermek ismét idegenben „vett feleséget”. L. 31. sz. jegyzet. 34 Marla Búr—Markovska: Balkanite i. m. 18—19. old. közölt táblázata alapján. További adatok még OL. HTL. C. 42. Fasc. 2. No. 8. 14. cs. 1754. 35 A Dorog melletti Zuniorteleke pusztát a debreceni Kovács testvérek után egy Kozma nevű görög használta, a nánásiak által zálogban bírt Tedej pusztát is két görög marhakereskedő bérelte. —- L. Orosz István: Adatok a pusztabérlők szállásaihoz a XVIII. század elején a Kelet-Tiszántúlon. Ethnográphia 1976. 1—2. sz. 47. old. 17
