A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán
inkább Vid és Czégény pusztákon szántanak-vetnek, nagyobb lévén ezek termékenysége. A város tulajdonképeni határa homokos ugyan, s itt-ott homokhegyecskékről megszaggatott, mégis jobban terem, mint a vámospércsi. Hajói kelt a vetés, egy köböl után legfeljebb még hármat remélhetnek. Ezt rozsra kell érteni, mivel a hatháziak többnyire rozsot termelnek. Mert a búza és másnemű gabona csakis régtől fogva pihent földben terem meg. Hat ökörrel szoktak szántani. De a kutak távolsága miatt sok nehézséggel küzdenek, mivel nyáron s általában száraz időben marháikat a városban lévő kutakból kell megitatniok. Saját határukon külön kaszáló rétjük nincs. Legelőjük elegendő. A szomszédságban több pusztát bírnak zálogjogon egészben vagy részben. Övék a vidi praedium negyedrésze. Saját határukbeli szántóföldjeik mellőzésével inkább az itteni földeket művelik. Ugyanitt 28 3/4 ember műve szénát is kaszálnak. Némely debreczeni lakosok is szántanak-vetnek a hatházi Viden, akik ezért kilenczed fejében körülbelül öt köböl gabonát adnak. így az 1715. évi összeírás. Öt év múlva pedig nem csekély megütközéssel jegyzik fel az akkori conscriptorok, hogy a hatháziak vidi részöket, bár elhanyagolás mellett is, hasznok lett volna belőle, bizonyos Dómján István nevű debreczeni polgárnak 200 rajnai forintért árendába vetették.9 Czégény puszta egészen Hatházhoz tartozik. Egy részét szántják tavaszi és őszi alá. Itten 156 V2 kasza-rétjök van. Szénájok közepes minőségű. Egy ember egész napi kemény munkával két ökrös szekérre valót kaszálhat. Bököny nevű praediumon 1715-ben három telekföldet bírnak, melyért idegenektől évente 4 köböl árpát és harmadfél köböl vegyes életet kapnak. Ugyanott valamely füzesük is van, de abból semmi hasznot nem látnak. 1720-ban már 8 telekföldet bírnak ugyanott. Bóthon 3, Szegegyházán 2 У2 sessio az övék. Utóbbi birtokon való kaszálásért a ráczfejértóiak néha 8 máriást fizetnek; de 1715-ben ezt sem kaphatták meg. A parlaghi pusztán négy telekföldjük van. Innen sincs egyéb jövedelmük azonkívül, hogy olykor marháikat reá hajtják. Nyíradony községben és Gesztréd (Gesztered) pusztán is vannak részeik; amott körülbelül hat, emitt egy telekföldjük. Ezekből való jövedelmüket majdnem a semmivel egyenlőnek értékelik. A nyíradonyi makkos erdőn néha húsz ártányt meghizlalhatnak. Saját határukon is van makktermő erdő. De az 1715. évi összeírás szerint már 10 esztendő óta nem termett makk. Ha termett volna, vagy 30 sertést meg tudtak volna hizlalni rajta. Tűzifájok elegendő. E város csupán két mértföldnyire feküdvén Debreczentől, terményeit ott köny- nyen eladhatja. A házak éppen olyan nyomorúságos, értéktelen épületek, mint Vámospércsen. A városnak van mészárszéke, mely bérbeadva évente 28 frtot jövedelmez. A korcsmából pedig vallomásuk szerint inkább káruk, mint hasznuk van. Két szárazmalmuk évi tiszta jövedelme 25 írtra tehető. Hatházon az 1702. évi összeírás 40 birtokos és 21 felszabadított családfőt talált. 1715-ben 31 adózó lakost írtak össze. Ezeknek száma 1720-ban, ámbár a város sokféle bajai miatt többen elköltöztek, 40-re emelkedett. Ezen évi conscriptio armalis nemest Hatházon nem talált. 1715-ben 1561 l/4 köblös szántóföld és 278 kasza-rét 9 Borosjenei Dómján István, e korban a legelőkelőbb debreczeni polgárok egyike. Senátor. Mészkőből faragott hatalmas sarkophagja ma is meg van a Kossuth-utczai temetőben. 163
