A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében
nekik a bíróság rájuk ruházásával, s a kereskedési lehetőségek körének szélesítésével.18 1693-ban azonban, amikor a török kiűzését követően Bihar vármegye és így Debrecen is az erdélyi fejedelem fennhatósága alól a Habsburg közigazgatási apparátus érdekszférájába került, s elnyerte a szabad királyi városi címet, az idegen kereskedők többször is megerősített kiváltságai elvileg érvényüket vesztették.19 Mivel Debrecen jogainak országgyűlési becikkelyezése még 1715-ig váratott magára, ez újabb viszályok forrása lett a városvezetésben is jelentős szerepet játszó kereskedő-polgárok és az idegen kiváltságoltak között. Később az utóbbiak Tokajba költöztek, s 1725-ben újabb privilegiális levelet állíttattak ki maguknak, s ha másként nem, a város országos vásárain okoztak megjelenésükkel újabb bosszúságot a helybelieknek.20 Diószeg és Székelyhíd mezővárosokban, ahol a XVIII. század folyamán kompániában működtek a görögök, tevékenységükről az előző évszázadból eddig még semmi konkrét adatot nem találtam. 1647 körül, amikor a székelyhídi udvarbíró válaszolni volt kénytelen a kiküldött ellenőr kérdéseire, csupán annyit tudtunk meg (az 1635-37-es évekről), hogy a két település mészárszékeiből 52 forint bevételről tanúskodó nyugtája van, s a mészárosok 428 font faggyút is beszolgáltattak, ami a jövedelmeket növeli. Az árendátorok nevét vagy hovatartozását nem közli I. Rákóczi György fejedelemmel, nyilvánvalóan azért, mert más forrásból az jól ismerhette őket.21 így azonban ez az adat nem visz közelebb bennünket a betelepülés kezdeteinek meghatározásához, a jelenlétüket azonban bizonyítja. III. A balkáni kereskedők működésének lehetőségei a XVIII. században Valószínűsíthető, hogy az ország más területeihez hasonlóan Biharban is a karlócai békét követően nyílott nagyobb lehetőség a magyar nyelvhasználatban görögnek nevezett balkáni kereskedők jelentősebb számú betelepedésére. Az erdélyieknek Lipót császár 1701-ben adott kiváltságlevelet, amelyben a bécsi udvari kamara és az erdélyi kincstárnok fennhatósága alá vonja a „kereskedők társulatát”22 (hasonlóan a felsőmagyarországiak szepesi kamara alá rendeléséhez). A század első éveiben Pesten (1702-ben 3 görög), Kecskeméten (1708-ban kereskedőtársulat alakul), Péterváradon (1707-ben szabadalmat kapnak tetszés szerinti török áruk forgalmazására) stb., szerepük megnövekedéséről tudósítanak a források. Minden bizonnyal a kínálkozó lehetőségek, a magyarországi piaci viszonyokban teremtődött hiány és a Habsburg kormányzat támogató politikája vonzotta őket nagyobb számban az országba (bár szerepet kapott elképzelhetően a balkáni török keresztényüldözés is), ahol, ahogyan a további példák ezt igazolják, nem csupán az ellenük, beköltözésük és privilégiumaik eltiltásával határozottan fellépő mezővárosokban, hanem a falvakban is megtaláljuk 18 Hodinka A.: i. m. 16—28. old. közli mindkét kiváltságlevelet. 1690-től a debreceni görögök már nem csak török, hanem bármiféle árukkal kereskedhettek. Balogh István kutatásai szerint 1688— 89-re templomépítési engedélyt is szereztek a városi joghatóság alóli mentességük mellé. — L. Debrecen tört II i. m. 97. old. 19 Uo. 17. old. — Már I. Lipót 1667. évi kiváltságlevele (amelyet felvidéki görögök, rácok és örmények részére adott ki) szerint is a szabad letelepedés és kereskedés a kincstári birtokokra vonatkozott, „kivéve a szab. kir. városokat”. Az 1693. évi diplomáról: Szabó István: Debrecen szabad királyi városi rangra emelése 1693. — D.Sz. 1938. 24-1 256. old., újabban Balogh István: A rendi állam valláspolitikája — In: Debrecen története II. k. i. m. 98—99. old. 20 A város kamarai ellenkezés ellenére érte el a kancelláriánál 1696-ra, hogy a korábbi kiváltság- levelet visszavonja. Balogh I.: i. m. 97. old. Az elköltözés 1708-ban történt L. Gyimesi Sándor: Bolti kereskedelem. In: Debrecen története i. m. 365. old. 21 Makkal I.: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631—1648) Bp., 1954. 548—550. old. 14