A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Virágh László: Kötelező beszolgáltatás Hajdú-Biharban 1950 és 1956 között

A kenyérgabona begyűjtésénél alkalmazott nyers erőszaknál nem kisebb represszió mellett hajtották végre a kapásnövények beadatását is. A parasztság ahogy tudott, megpróbált ellenállni. Betakarítási engedély nélkül kezdtek sokan a kukorica-, napraforgótöréshez és a burgonya felszedéséhez, sokszor még zöld állapotban, megpróbálván kikerülni a terméseredmény hatósági ellenőrzését. Minden kilogramm terményre szükségük volt a beadatott gabonakészletek pótlására, az élelmiszer- és takarmányhiány mérséklésére. Egy október közepi kimutatás szerint a gazdák mintegy hatvan százaléka nem, vagy csak részben teljesítette beadási kötelezettségét a megadott határidőre. A kimutatás adatai szerint újabb 7 ezer gazdára róttak ki pénz- büntetést, melynek összes értéke 5 millió Ft volt. A szeptemher elejétől eltelt egy hónap alatt 12 ezer gazdánál volt végrehajtás.30

A parasztokkal szembeni nyílt erőszak alkalmazása után, amikor alig több, mint két hónap alatt a gazdák harmadánál volt végrehajtás formájában, a szó szoros értelmében padlássöprés, a begyűjtési apparátus szétesett, működésében megbénult. Sok helyütt maguk a tanácsi funkcionáriusok sem tudtak eleget tenni beadási kötelezettségüknek. A központi hatóságok kísérlete, hogy újabb beadási versenyek szervezésével rázzák fel az apparátust, kudarcba fulladt. 1953 első hónapjaiban a megyében szinte leállt a beszolgáltatás, egyes termékekből a tervekhez képest csupán 5— 20%-os szinten mozgott.31 A Begyűjtési Minisztérium vezetése a megyei tanácsi szervek munkáját „lazának és kapkodónak” minősítette és megbírálta az apparátust, mert „gyakran a parasztok egyéni érdekeinek védelmezőjeként” lép fel és feladatait „áthárítja” a pártbizottságokra.32 Mivel a helyzet máshol is hasonló lehetett, februárban a begyűjtési miniszter a belügyminiszterrel együtt a megyei és járási tanácsok begyűjtési szerveinek személyi felülvizsgálatáról hozott határozatot, gyakorlatilag az apparátus lecserélésének szándékával.33 S februárban három hétre tervezett országos kulákelszámoltatási akciót indítottak, az utolsót ilyen formában. „Az elszámoltatás megkezdése előtt a bizottság közölje a kulákkal, hogy adja elő cikkenként, miből mennyit és hol tart, mert ha elrejtett vagy eldugott készletet talál a bizottság, azt elkobozza. .. Az elkobzott készletek 10%-ának ellenértékét jutalom képpen a bizottság tagjainak pénzben ki kell fizetni... ”34

Kötelező beadás az új szakasz meghirdetése után

Az új kormányprogram meghirdetésével egyidőben kezdődött meg az 1953. évi kenyérgabona-termés betakarítása és beszolgáltatása. Ezt még az előző év végén megjelent rendeletnek megfelelően hajtották végre, amely már nem tartalmazta azt, hogy a termelők fejadag- és vetőmagszükséglete megelőzi a beadást.35 Tisza József begyűjtési miniszter a megyei tanácselnökök feladatait meghatározó beszédében megerősítette, csak a beszolgáltatás teljesítése után kell foglalkozni a termelők szükségleteivel. Lehetővé tette viszont, hogy azon termelők gabonakötelezettségeit átütemezzék más terményre, akiknek nem maradna elegendő készlet szükségleteik fedezésére. A megye az átütemezésekre 100 vagonos keretet kapott, amely a kötelező be30 HBML XXIII. 21/b. 172—4/75/1952.

31 HBML XXIII. 1/a. 1953. április 7.

32/HBML XXIII. 21/a. 1953. április 15.

33 HBML XXIII. 21/a. 3310/1953. F. B.

34 HBML XXIII. 21/b. 00124/1953. Bgy. M. sz. utasítás.

35 1952. évi 26. sz. törvényerejű rendelet.

141