A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Virágh László: Kötelező beszolgáltatás Hajdú-Biharban 1950 és 1956 között
Bár a kötelezőn felüli beadásért (C beadás) valamivel magasabb árat fizettek a termelőknek, de ennek begyűjtése is csak hatósági eszközökkel volt lehetséges. A raktározási gondok ellenére szeptember elején megkezdték a felemelt terv végrehajtását. Ezt az előző évekhez hasonlóan a nagygazdák készleteinek ellenőrzésével és számbavételével indították. Irányítására miniszteri biztos érkezett a megyébe, s végrehajtására 66 elszámoltató bizottságot szerveztek, amelyek vezetőiül debreceni üzemekből jelöltek ki dolgozókat.12 Szeptember közepétől valamennyi parasztgazdaság és termelőszövetkezet árufeleslegeinek felkutatására és beadási előírására sor került. Ennek során a gazdaságok szükségleteinél nagyobbnak ítélt készleteket előírták „C” beadásra. Azoknak, akik a megadott határidőig nem tettek eleget a felszólításnak, hátralék címén 5—10%-kal felemelték kötelezettségét, valamint „kártérítésként” pénz- büntetést róttak ki rájuk. Az elszámoltatások menetéről és a beszolgáltatás alakulásáról a megyei hatóságok naponta jelentést adtak a minisztériumba. Az 1951 őszi begyűjtési kampány első szakasza november 7-én zárult. A versenyben a megyei apparátus ezúttal a második helyen végzett, Békés megye mögött.13 De ezzel nem fejeződött be a begyűjtés, novemberben újabb kampány indult. A nagy- létai járás „versenyre hívta ki” a járásokat abban, hogy Sztálin 72. születésnapjára, december 21-re hány százalékkal tudják emelni begyűjtési eredményeiket. „Minden községben mozgó begyűjtési brigádokat szerveznek, ezek előtt MNDSZ—DISZ népnevelők menjenek el a hátralékosokhoz, árugabonával rendelkezőkhöz, s bírják rá őket arra, hogy adják be kötelezettségüket, ill. árugabonájukat.”14 A központi és a megyei hatóságoknak kettős célja volt az újabb kampány indításával. Egyfelől további terménykészletek megszerzése, másfelől a járási és községi apparátus tevékenységének kézbentartása, feladatokkal való ellátása. Mert, ahogy a megyei Operatív Bizottság egyik pártközponti megbízottja megfogalmazta, „mechanikusan végzik feladatukat, ezért a megyében hozott határozatok nem mindig jutnak le a községekhez”.15 Félő volt, hogy szétesik az apparátus, s az irányító szervezetek elvesztik a helyi igazgatás feletti kontrolijukat. Helyenként már októbertől kezdve nem vezették a nyilvántartásokat, vagy „megtörténik, hogy az elkobzott állatot a községi vezetők szétmérik maguk közt”.16 Az apparátus mozgatásának egyik eszköze a munkájuk feletti ellenőrzés volt. Míg egyik részüket a nem kielégítő tervteljesítés miatt bírálták, addig másik részüket túlkapások miatt. A megyei hatóságok a vágóállat- és állati termékek beszolgáltatásának végrehajtása érdekében is nagy erőfeszítéseket tettek. Mivel azonban a felvásárlást a szántóföldi terményekkel ellentétben nem a Mészöv irányítása alá tartozó szövetkezetek, hanem országos nagyvállalatok megyei kirendeltségei végezték, ennek alakulására kisebb befolyásuk volt. A vállalatok ugyanis, hogy felvásárlási tervszámaikat teljesítsék, gyakran nem vették figyelembe a beadási kötelezettségeket, hanem szabad felvásárlás keretében vették át a parasztoktól termékeiket. A termelők is itt igyekeztek értékesíteni áruikat, mivel a beadási ár többszörösét kaphatták meg. E gyakorlat miatt a felvásárló vállalatok tevékenysége gyakran került a megyei hatóságok bírálatának kereszttüzébe.17 Annál is inkább, mert az alacsony beszolgáltatási tervteljesítés miatt a minisztérium időnként csökkentette a megye ellátását biztosító élelmiszerkereteket. 12 HBML XXIII. 21/a. 1960/1951. 13 HBML XXIII. 21/b. ad 1378/1951. november 5. 14 HBML XXIII. 21/b. ad 1378/1951. november 29. 15 Uo. 16 Uo. és november 14. 17 HBML XXIII. 21/b. ad 1378/1951. november 21. 138
