A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933
A DEBRECENI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA TEVÉKENYSÉGE A NAGY GAZDASÁGI VÁLSÁG IDŐSZAKÁBAN, 1929—1933 Ujlaky Zoltán Az 1920-as évek második felében bekövetkezett gazdasági fellendülést rendkívül gyorsan megszakította az 1929 októberétől kibontakozó világgazdasági válság. A termékek jelentős része eladhatatlanná vált, az árak nagymértékben csökkentek, az ipari termelés visszaesett, a munkanélküliség tömegessé vált. Magyarországon a legsúlyosabb helyzet a mezőgazdaságban következett be, ahol a túltermelés első tünetei már az 1928—1929-es gazdasági évben jelentkeztek. A válság nemcsak a gabona- termelésre, hanem valamennyi agrártermékre kiterjedt. Az 1929-ben kezdődött válság kiélezte az ipar és a mezőgazdaság egyenetlen áralakulását, mely az agrárollót szélesre nyitotta. Ugyanis a mezőgazdasági termékek ára nagyobb mértékben csökkent, mint az iparcikkeké. Az ipari válság első jelei, áresések formájában 1929 őszén már észlelhetők voltak. A termelés azonban ekkor még növekedett. 1930-tól azonban az egész gyáriparban jelentkezett a válság. Legerősebben a termelőeszközöket előállító iparágakban esett vissza a termelés, így a vas- és fémiparban, a gépgyártásban, az építőanyag-iparban és a faiparban. A nehézipari ágak termelésének a csökkenése a beruházások, építkezések szünetelésének, a közlekedés és a mezőgazdaság vásárlásainak a hiánya folytán állt elő. Az élelmezési iparban és a ruházati iparban a fogyasztás leszállítása eredményezett visszaesést. A könnyűipari ágak többségében, pl. a textil-, bőr- és papíriparban az 1930. évi termelés meghaladta az 1929-es szintet. Ezen ágazatokban a válság idején ugyanis majdnem teljesen megszüntették a külföldi behozatalt s bár a fogyasztás csökkent, de a belső piacot a hazai vállalatok szerezték meg. A gyáripari termelés egészét tekintve a visszaesés 1932-ben érte el a mélypontot, amikor 24%-kal maradt el az 1929. évi termelési szinttől. A termelés visszaesése az ipari munkások nagyarányú munkanélküliségét okozta, a dolgozó munkások száma 1929-től 1932-ig több mint 30%-kal csökkent. A válság a kisiparosokat, kiskereskedőket is sújtotta: a kisiparosok 46%-ának jövedelme nem haladta meg az adómentes létminimumot.1 A kisipar már az 1920-as években is termelési és hitelproblémákkal küzdött; az iparosok nem kaptak megrendelést s nem volt forgótőkéjük a munkavállaláshoz. A válság 1931 nyarán tovább súlyosbodott, amikor a pénzügyi és hitelrendszer nemzetközi összeomlása Magyarországot is elérte. A külföldi hitelezők minden felmondható hitelt azonnal visszavontak. A hatalmas magyar adósság folytán a csőd elkerülésére bevezették a kötött devizagazdálkodást. 1931 decemberében pedig be1 Magyarország története. 1918—1919, 1919—1945. (Főszerkesztő Ránki György) Bp. 1976. 597., 599—601., 604—606., 608. old. 123
