A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához 1919-1944
A református val/ású tankötelesek létszámának alakulása 1931—1941. évek közöt fi Év A református tankötelesek száma Református jellegű iskolába járt 1931/32 8947 4493 1932/33 9397 4520 1933/34 9416 4536 1934/35 9394 4478 1935/36 9127 4342 1936/37 9001 4283 1937/38 9072 4478 1938/39 9255 4327 1939/40 8330 4107 1940/41 7982 3705 1941/42 7765 3935 Az egyház rossz iskolapolitikájaként említették, hogy az iskolák telepítése nem haladt célirányosan. A református egyház elsősorban a keleti területeken telepített iskolákat az I. világháború után s a város nyugati felén élő lakosok egyházi iskola nem lévén, az állami iskolába íratták gyermekeiket. A szociális okokat és a felszerelésbeli hiányokat a gazdasági viszonyokkal magyarázták. „Az iskola padjaiban rendkívül sok vérszegény, tbc-s, rosszul táplált gyermek ül. A kegyetlen nélkülözés sír le róluk. De nagyon sok a ruhátlan, piszkos, egészségtelen, rongyokba öltöztetett gyermek is... A tantermek nagyrésze sivár, barátságtalan, felszerelésében igen hiányos... Pedig mennyire fontos az, hogy a tanterem kiáltsa, hirdesse a belépő felé már a küszöbről, hogy ez református iskola!” Megállapítást nyert már 1938-ban, hogy a más felekezethez iskolába járó református tankötelesek csaknem mind a műveltebb középosztály gyermekei. Hogy ezeket a tanulókat visszaszerezhesse egyháza számára, mintaiskolát szervezett a Baltazár utcai iskolából. A kor kívánalmainak megfelelően rendezték be. Egyedül ebben az iskolában tornaterem is rendelkezésre áll s a tanulókat a kiválók között is kitűnő tanerők oktatják 20 pengős tandíjért.6 7 Sok szó esett a gazdasági bajokról, melyek mindenkor gátjai voltak a haladásnak, de segítség mindig érkezett. Ifj. Horváth János ebesi nagybérlő pl. az 1923-as tanév végén 20 000 koronát adott át az igazgatónak a szorgalmas és jó magaviseletű tanulók jutalmazására s megígérte, hogy a következő iskolai évben az összes szegénytanulót ellátja tankönyvvel.8 A szegényeken segítő jó szándék, a testvéri szeretet olyan fokra emelkedett a tantestületben — írja 1937-ben az Ispotályi iskolakörzet igazgatója —, hogy önmagukét is kész szívvel odaadják. Fájdalom, hogy a szegények száma évről évre szaporodik, mellyel fordított arányban van a segíteni tudók száma.9 Sokat gyűjtöttek az iskolai vöröskeresztes csoportok, de különösen serények voltak a ref. egyház tanulói. A jótékony célú gyűjtés 3000 pengőt hozott. 562 gyermek cipősegélyben, 409 ruhasegélyben, 570 népkonyhái ebédben, 215 tízórai kenyérben, 340 írószersegélyben részesült. A Sámsoni úti iskola hat osztályának 314 tanulója közül több mint kétszáz gyermek kapott az iskolától olvasókönyvet, füzeteket, hogy a tanításnak ne legyen akadálya. A Kövesdy árvaalapítványból 21 gyermeket ruháztak fel. Ebben az 6 TtREL I. 31. h. 37. — Kiadva Varga Miklós: A debreceni utcai református elemi iskola története 1692—1942. Debrecen, 1942. 121. old. 7 TtREL I. 31. h. 37. — 1938. szeptember 3. 8 HBML. IV.B. 1414/b. 1/1923. alapszám 1463/1923. ikt. sz. 9 TtREL I. 99. i. 39. — 1937. április 30. 114
