A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen mentőszolgálata

szerzése is.11 Az első világháború megindulásakor az Egylet megvásárolta első mentőautóját is, mert a városban az addigi két kórház (civil és helyőrségi) mellett több szükség kórház is működésbe lépett. Pl. Vöröskeresztes Kórház (Bem téren a Tanítói Árvaház épületeiben), Wesselényi téren (a Bábaképezdében), az úrhölgyek magán kórháza, amely a Simonffy utcai bérházban egy kisebb tisztikórházként tevékenykedett, Auguszta Szanatórium (a mai Tüdősebészet és III. sz. Belklinika), mint megfigyelő gyógyintézet funkcionált, de a Péterfia utca 76. sz. alatt is működött egy kisegítő kórház.12

Évente 40—50 beteg-, illetve sebesültszállító vonat érkezett Debrecenbe, s az ápolásra szorulókat az előbbiekben ismertetett hadikórházakba kellett szállítani. Ehhez nem volt elegendő a három betegszállító kocsi és az egy mentőautó, ezért a hadsereg (a német hadsereg külön is!) további mentőautókat bocsátott rendelkezésre, így azután a feladatok elvégzésére 1915-ben már öt kocsi és négy autó volt. Ezen járművekkel történt meg a városunkban a háború alatt idehozott 37 764 ápolandó katona szállítása.

Sajnos a megszálló román csapatok az Egylet mentőautóját elkobozták. Ennek visszaszerzése még nemzetközi diplomáciai úton sem sikerült. A hiánypótlására azáltal sem volt mód, hogy a honvédelmi minisztérium adjon át Debrecennek használatra az egykori hadifelszerelésből legalább egy autót.13 A városi tanács pedig önerőből a nehéz gazdasági viszonyok miatt csupán 1925-ben tudott egy „Rába” típusú mentőautót beszerezni. Egyébként ez az autó gumihiba miatt, de hozzátehetjük illabilis felépítettsége miatt is, rövidesen kétszer is felborult. A kocsit éppen ezért átépítették. Felépítményét alacsonyabbra és szélesebbre változtatták, ezenfelül hátsó tengelyén kettős kereket alkalmaztak. Ez az autó három hordágy szállítására volt alkalmas. A lófogatú betegszállító kocsik (ilyen három volt) közül kettőt gumikerekekkel láttak el.

Más eszközök is beszerzésre kerültek. így pl. öt kicsi és két nagy (ez utóbbi tömegszerencsétlenséghez) mentőszekrény, egy ellenméregszekrény (mérgezésekhez) és tizennégy hordágy egészítette ki a felszerelést 1925-re.

A második mentőautót 1928-ban vásárolták meg. Az első autó 1933-ra teljesen elhasználódott, ekkor helyette beszerzésre került egy Super-Magosix típusú kocsi.

Közbevetően jegyezzük meg, hogy ezt a kocsi típust a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete alakította ki. Magyarországon készítették, benne a beteg elhelyezhetősége rendkívül ideális, saját korát megelőző volt. A sorozatnak lettek olyan példányai is, amelyek 700 ezer km-t futottak nagyjavítás nélkül.

Visszatérve a debreceni mentők felszereltségi helyzetének bemutatásához szólnunk kell arról, hogy a városi tanács közgyűlése arra a megállapításra jutott, hogy az 1928-ban vásárolt Magosix típusú kocsi a kilencévi szolgálatban teljesen elhasználódott, s igencsak felújításra szorul az 1933-ban beszerzett is.14 Mégis csak a régebbi autó cseréje történt meg, s dacára a háborús veszély fokozódásának, a légoltalmi feladatok jelentkezésének, sőt sokasodásának, a városi tanács 1938-ban még mindig azt állapítja meg: „A jelenlegi felszereltséggel összhangban van a létszám, amíg a motoros felszereltség nem nő, addig a létszámot sem érdemes emelni” és mivel nem történik új eszközök beszerzése, így a látszámot sem gyarapítják.15 Ennek a

11 Szűcs Ernő: Bemutatjuk Db., 1987. 173—176. old.

12 A Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egylete Debreceni Választmányának évi jelentése az 1914—1918 közötti évekről.

13 Jelentés Debreczen szab. kir. város hivatásos tűzoltóságának 1923. évi állapotáról és működéséről (Továbbiakban=Jelentés... évről)

14 HBML IV.B. 1403/a.—416/1937.

15 HBML IV.B. 1403/a.—335/1938.

100