A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Bényei Miklós: A "Margit". Adalékok a Debreceni Munkásotthon történetéhez
A szépen kibontakozó fejlődést derékba törte az első' világháború. 1916-ban „szervezett munkás már alig lézengett a Munkásotthonban” — olvasható az egyik visszaemlékezésben15, és ezt a korabeli újságközlemények is alátámasztják. Ebben az évben tovább romlott a helyzet, mert az épületet katonai célokra foglalták le.16 Az 1917-es oroszországi februári forradalom után Debrecenben is megélénkült a munkásmozgalom17, ami kedvezően hatott a Munkásotthonban folyó életre is. Igazi változást azonban a magyarországi polgári demokratikus forradalom hozott: az ezt követő hetekben, hónapokban a Margit a politikai mozgalmak egyik fontos centruma volt; egyebek között itt alakult meg — 1918. december 2-án — a Debreceni Munkás- tanács is.18 A Tanácsköztársaság kikiáltása után ez a kiemelt szerep megszűnt ugyan, de a szakszervezeti csoportok és a kerületi pártszervezetek továbbra is itt működtek19, s április 7-én itt tartották a pártválasztmány, a szakszervezeti összválaszt- mány és a munkások, katonák, földművesek tanácsa végrehajtó bizottságának együttes ülését.20 A munkáspalota terve A polgári demokratikus forradalom győzelme érlelte meg egy új, különálló munkásotthon építésének gondolatát. Az ötlet jóval korábbi; a megvalósításra azonban csak 1918 tavaszán történt az első, tétova kísérlet. Az SZDP helyi vezetői a debreceni Kereskedelmi és Iparkamarától kértek anyagi támogatást, ám a megajánlott csekély összeg — 1000 korona, kb. egy tisztviselő egy havi fizetése — az elinduláshoz sem volt elég.21 1918 decemberében aztán Handler Gyula kormánybiztos-főispán — aki az SZDP debreceni szervezetének elnöke volt — hatalmi pozícióból kezdte sürgetni, szorgalmazni az építkezést. A Munkástanács már december 6-án — négy nappal a megalakulás után — elhatározta, hogy a Dégenfeld téren (a mai Tóthfalusi téren) új munkásotthont kell építeni.22 Handlerék elképzelése egy impozáns munkáspalota volt: ebben kapott volna helyet a munkásotthon, a népszálló, a munkaközvetítő, a népjóléti hivatal és a munkásfogyasztási szövetkezet boltja. Az új munkásotthonba egy 2000—2500 személyes nagytermet, négy kisebb gyűléstermet (100—200 főre), egy munkáskaszinót (nagy könyvtárszobával, olvasóteremmel, biliárdszobával és játékteremmel) terveztek, valamint a pártvezetőség irodáját (egy vezetőségi tanácskozóteremmel) is ide kívánták telepíteni.23 Az építkezés hatalmas összegbe, kb. 3—4 millió koronába került volna, és már 1919-ben el akarták kezdeni a munkát.24 Az ügyet a Nemzeti Tanács és a városi 15 Kozma A. Lajos: A századelő munkásainak életéből és harcaiból. = Korok, emberek. Db. 1976. 33. old. 16 A debreceni munkásmozgalom története a munkásmozgalmi szervezkedés kezdetétől a Tanács- köztársaság leveréséig. Db. 1956. 205. old. 17 Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. Db. 1970. 77. old. 18 DFU, 1918. dec. 3. 3. old. 19 Népakarat, 1919. márc. 23. 7., márc. 28. 4., ápr. 2. 3. old., ápr. 15. 4. old. stb. 20 Népakarat, 1919. ápr. 6. 1. old. 21 A debreceni munkásmozgalom története... Db. 1956. 227. old. 22 Uo. 260. old. — Megjegyzendő, hogy 1918 novemberében a hadügyminiszter rendeletére és ösztönzésére a városi tanács létrehozott néhány ún. Katonai Munkás-Otthont. Ezeknek a népjóléti intézményeknek a hazatérő katonák ellátása, segélyezése és a munkaközvetítés volt a feladatuk; a tényleges munkát jórészt a szakszervezetek irányították. L. Katonai Munkás-Otthon Debrecenben. = Debreczeni Újság, 1918. nov. 24. 5. old.; DFU, 1918. dec. 13. 5. old. 23 A debreceni munkáspalota. = Debreczeni Újság, 1918. dec. 25. 5. old. 24 Sürgős debreceni közmunkák. = DFU, 1919. jan. 5. 2. old.; Négy millió koronába kerül a debreceni Munkás-Otthon. = DFU, 1919. jan. 25. 2. old. 97
