A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához (1900-1918)

felügyelő a gyermekek feleleteiből megállapította, hogy a tanerők az értelmi nevelésre nagy gondot fordítanak. A térkép használatában kellő jártassággal bírnak s a számtani feladatokat is értelmesen megoldják. Az iskolában rendszeresen sor került az évi munka értékelésére, módszertani ajánlások megfogalmazására. Az 1915. június 21-én az I. o. záróvizsgájának elemzése után a vizsgabizottság elnöke a tanítónak javasolta, hogy „számtantanításnál a kiegészítő módszert használja s több szemléltető eszközzel iparkodjék világossá és maradandóvá tenni a tanítást... Továbbá a beszéd-és értelemgyakorlatnál követelje meg a gyermekektől az egész mondatban való feleletet, mert e tárgynak éppen az a célja, hogy a gyermekek helyes beszédre szokjanak.”40

Az igazgató is mindenkor hangsúlyozta látogatásainak összegzése során, hogy a nevelők „az értelemmel való tanításra törekedjenek.” Inkább kevesebb anyagot öleljenek fel, de azt alaposan, értelmesen tanítsák meg a gyermeknek. „Ne legyen sohasem az a cél, hogy a gyermek szavakat halmozzon össze, hanem a gyakorlati életnek tanuljon.”41

A tanyai iskolák évzáró vizsgáit dr. Csűrös Ferenc közművelődési tanácsnok látogatta. 1917-ben a belsŐohati, ohattelekházai, hegyesi, fancsikai, bánki, ondódi, szepesi, paci iskolák tanulmányi előhaladását vizsgálva megállapította, hogy a növendékek száma — nyilvánvalóan a háború okozta körülmények miatt — csökkent, s különösen magasabb osztályba járó gyermekek hiányoztak a vizsgáról. A V. osztályból egy-két tanuló volt jelen, VI. osztályos növendékekkel pedig egyetlen iskolában sem találkozott. A gyermekek feleletei mindezek ellenére véleménye szerint kielégítő készültséget mutattak. A közművelődési tanácsnok a látottak és hallottak alapján annak a véleményének adott hangot, hogy a nyelvtani elvont kategóriák tanítása az elemi iskolákban felesleges és időt rabló, mert teljesen elegendő annyi nyelvtani gyakorlati ismeret, amennyi a hangsúlyos olvasáshoz és a helyesírási készség kialakításához szükséges. A felszabadult időt kézügyesítő gyakorlati ismeretekre hasznosabb felhasználni.42

Az egyházi iskolákban lefolyt vizsgák eredménye a tanfelügyelő összegzése szerint: a várakozásnak megfelelt. A Közigazgatási Bizottsághoz intézett előterjesztésében azonban hangsúlyozta, hogy „.. .ami kifogásolni való van, az egyes iskolák, illetve tantermek zsúfoltságának tudható be, melyen az illetékes tényezők vannak hivatva mielőbb és radikálisan segíteni, hogy a város közoktatásügye olyan színvonalon álljon, minőt a város presztízse joggal megkövetelhet.”43

Áttekintve a dualizmus válságának időszakát összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az alsófokú intézmények fejlesztése terén jelentős előrelépést könyvelhetünk el. Míg a századfordulón Debrecen 6 évesnél idősebb korú lakosságának 18,6%-a nem tudott olvasni és írni, addig 1920-ra ez a szám 13,7%-ra csökkent. Az alföldi városok közül ugyanekkor Szeged lakosságának 15%-a, Kecskemétnek 22,8%-a analfabéta. A tanyai állami iskolák hálózatának kiépítése, a tanerői ellátottság fejlesztése, az olvasni-írni nem tudók számának csökkenése, a tanulmányi anyag gyarapítása, az értelmi nevelés előtérbe kerülése, a gyakorlati életre való felkészítés mindmind a műveltebb emberfők képzését célozta még akkor is, ha nem tudta felszámolni az osztatlan és részben osztott iskolákat, a tantermek zsúfoltságát, a felsőbb osztályosok lemorzsolódását.

40 HBmL VIII. 189/b. 1. — 1913. május 20. és uo. 1915. június 21.

41 Uo. 1916. november 6.

42 Debreceni Közlöny 1917. július 1. 26. sz. 219—220. old. és Kecskés L.: i. m. 27. old.

43 HBmL IV. B. 1414/b. 16. — III. 2—1913 és Debreceni Közlöny 1917. aug. 22. 316—323. old.

92