A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához (1900-1918)
1897-ben újabb leányiskola nyílt a Svetits Intézet róm. kát. elemi leányiskolájaként, mely 1899-től a róm. kát. tanítónőképző gyakorló iskolájaként működött.14 A reformátusokkal és a római katolikusokkal ellentétben a debreceni izraeliták iskolaügye nem tekint vissza évszázados múltra, minthogy a zsidók előtt a város kapui csak 1840-ben nyíltak meg. Letelepedésük után ugyan már 1856-ben négyosztályú fiú és leányiskolát létesítettek, de anyagi gondok következtében 1863-ban kénytelenek voltak az iskola működését beszüntetni. Ezután az izraelita tanulók oktatása csak magániskolákban és zugiskolákban történt, mivel a ref. és róm. kát. iskolák túl zsúfoltak voltak. A népoktatási törvény jótékonyan hatott a zsidó kulturális intézményekre is. 1886-ban a kongresszusiak beolvadtak a statusquo ante alapon működő hitközségbe s fúziójuk után, 1886. szeptember 2-án, hatosztályú leány- és négyosztályú fiúiskolát nyitottak. Az első esztendőben a beiratkozottak létszáma 263-ról 358-ra emelkedett és a századfordulóra elérte a 615 főt. Az 1901/2. tanévben az autonóm orthodox izr. hitközség kivált s önálló iskolát nyitott, mely átmenetileg a létszámot csökkentette.15 Az evangélikus hívek 1883-ban alapítottak egyházat Debrecenben, majd magánosok és közületek adakozása révén 1886-ban kéttanerős osztatlan fiú- és leányiskolát nyitottak a beiratkozott 29 fiú- és 49 leánytanuló számára. A századfordulóra a tanulói létszám elérte a 100 főt s az iskola mindkét nem számára hatosztályúvá fejlődött. Tanulói között az evangélikusokon kívül más vallásúakat, főleg izraelitákat nagy számban találunk. Valószínűnek tartjuk, hogy a zsidó iskola ekkor még fennálló épületgondjai s túlzsúfoltsága miatt adták a szülők a központban (Miklós u. 3. — ma Dimitrov u.) levő, viszonylag kislétszámú, a pedagógiai munkában jó felkészültséget bizonyító tanítókkal rendelkező iskolába gyermekeiket.16 A városban élő görög katolikus növendékek 1900. szeptember 1-jén kezdhették meg tanulmányaikat a város által biztosított bérhelyiségben egy tanító vezetésével, osztatlan keretek között.17 A debreceni hitfelekezetek iskolaállítási kötelezettségüknek ezzel eleget tettek, de további megoldásra várt a tanulói létszám növekedéséhez igazodóan a tantermek számának gyarapítása, a tanítói létszám fejlesztése, az iskolák felszerelése s elsősorban a külsőségi telepeken és kertségekben, valamint a tanyavilágban iskolák létesítése. A ref. egyház a debreceni népiskolák külső és belső fejlesztése érdekében 1900-ban tervezetet készített. A felmérések alapján bizonyítást nyert, hogy az iskolákban túlnépesedés következtében minden iskolakörzetben újabb tantermek létesítése szükséges. Különösen nehéz helyzetben voltak a Csapó-külvárosi gyermekek, akik a Pacsirta utcára jártak s a részükre biztosított „embergyilkoló egészségtelen tanterem” már veszélyessé vált számukra. Teljesen megoldatlan volt az Ispotályi és a Hatvan-külvárosi iskolacsoport között elhelyezkedő területen élő, továbbá a Hatvan utca, Széchenyi, Posta és Tégláskerti lakosok gyermekeinek beiskolázása, mivel e területeken nélkülözték az iskolát. Hasonló helyzet volt a Homokkertben is. Összesen 14 Mervó Zoltánná: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt. HBmLÉ I. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1974. 44—45. old. Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye (Szerk.: Csobán Endre) Bp. 1940. 235. old. és Szoboszlay S.: i. m. 319—320. old. 15 Kuthi Zs.: i. m. 68. old. és Csobán Endre szerk. Debrecen sz. kir. város i. m. 235. old. valamint Szoboszlay S.: i. m. 327., 332. old. 16 Elefánty Sándor: A debreceni ev. ref. elemi iskola ötven éves története 1886—1936. Db. 1936. 5—13. old. 17 Csobán Endre szerk. Debrecen sz. kir. város i. m. 235. old. és Szoboszlay S.: i. m. 334—335. old. 83
