A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Bajkó Mátyás: A református kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálata

rung” szelleme hatja át az oktatás és a nevelés tartalmát. Elég ha itt a pozsonyi evangélikus líceum szerepére utalunk, hiszen ebben a németes felvidéki városban jól tükrözi az iskolakultúra közép-európai ellentmondásait: a) egyházkerületi iskolakormányzás egyfelől, világi neveléseszmény másfelől; b) transzcendens oktatási cél egyrészt, ésszerűen korszerűsödő tanulmányi anyag másrészt; c) középkorian formális tanítási] módszer egyik oldalon, a természetelvűség gyakorlati alkalmazása a másik oldalon. Mindez eklatánsán megmutatkozik Bél Mátyás pozsonyi munkásságában, melyben az „Európai államtörténet” c. stúdium éppúgy részét képezi a felvilágosult enciklopedizmusnak, mint a „Notitia Hungáriáé...31”. Hozzá mérhető kimagasló nevelőegyénisége az evangélikus iskolakultúrának a felvilágosodás korában Tessedik Sámuel, aki viszont egy kevésbé fejlett, Pozsonyhoz vizonyítva a jóval elmaradottabb mezővárosban, Szarvason, az általa létesített „gyakorlati gazdasági, szorgalmatossági iskolában” egészen új törekvések realizálását tűzi ki célul. Ő is az „áufklarung” követője, de inkább a filantróp meggyőződésű Pestalozzi szellemében, aki az iskola által boldogítani akar32 „.. .elsősorban a falusi lakosság — a parasztság, jobbágyság — művelődési munka- és termelési feltételeinek javítása érdekében fáradozik”.33 Talán nem tűnik eroszakoltnak az az ide kívánkozó megjegyzés, hogy Tessedik a debreceni kollégium neveltje és Hatvani István professzornak a tanítványa volt.

Debrecen és a Tiszántúl iskolakultúrájának fókuszává igazán a felvilágosodás szellemisége avatta a debreceni kollégiumot. Kutatásmetodológiai meggondolások alapján korábban már jeleztük,34 hogy tiszántúli méretekben ható, a racionalista felvilágosodás eszméjét tükröző törekvések, az iskolakultúra történetében átfogó módon, a debreceni iskolarendszert az „utcai iskolák” kibontakoztatása terén Maróthi György,35 a természettudományos gondolkodás vonalán Hatvani István?6 37 és a humanisztikus képzés körében Budai Ézsaiás37 oktató és tudományos tevékenysége szélesítette ki regionális méretekben. A felvilágosodás korával kapcsolatosan itt annyit meg kell még jegyeznünk, hogy a debreceni felvilágosodás korának legellentmondásosabb alakjával, Sinai Miklóssal összefüggésben indokoltnak látszik felülvizsgálni azt az álláspontot, miszerint a „Sinai contra Domokos” perben két végletesen szélsőséges irány, a „hierarchikus” és a „kiriarchikus” párt állt egymással szemben, amint azt — többek,’között — Révész Imre írja Sinairól szóló monográfiájában.38 Mert Sinai sem volt tisztán ortodox és Domokos főbíró sem tartozott egyértelműen a felvilágosult gondolkodók közé. Különösen nem a kollégiumi oktatás és nevelés kérdéseiben. Sinai szerepét a történelem tanítása tekintetében is sokkal behatóbb vizsgálat tárgyává kell tenni, mint elfogadni a róla kialakult szokványos képet, s akkor talán „ha nem is pozitívabbnak, de ellentmondásosabbnak”39 látjuk Őt. Természetesen összehasonlító módon elemezve Sinai volt groningeni professzorának „Historia universalis”-át, melyet más kollégiumok is compendiumként tanítottak. A XIX. század elején azonban már újabb eszmék jelentkeznek.

31 Mathias Béla: Hungáriáé antique et novae prodemus. Nürnberg, 1723.

32 Tessedik Sámuel: Tizenkét paragrafus a magyar iskolaügyről. Ford. Kemény Gábor. Szarvasi Nevezetességek. 1938. 120. old.

33 Tóth Lajos: Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége. Bp. 1980. 7. old.

34 Bajkó Mátyás: Adalékok a tiszántúliiskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez. HBmLÉ VIII. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1981. 5—17. old.

35 Uo. 8. old.

36 Uo. 10. old.

37 Uo. 13—14. old.

38 Révész Imre: Sinai Miklós és kora. Bp. 1959. 12. old.

39 Vörös Károly: Megjegyzések Révész Imre, Sinai Miklós és kora c. munkájához. Századok, 1961.

I. sz. 147. old.

42