A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Bajkó Mátyás: A református kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálata
1552-ben történt megszüntetése után, 1716 tavaszán került sor a katolicizmus szervezetszerű jelentkezésére. Csáky Imre váradi püspök és kalocsai érsek ekkor küldi Debrecenbe Kébel Mihály kanonokot, hogy „átvegye a város által a templom részére kijelölendő telket”.22 A város azonban csak a helytartótanács és a szepesi kamara felszólítására, illetőleg sürgetésére23 jelöli ki a Szent Anna utca és a Varga utca sarkán azt a 32 öl széles és 42 öl hosszú telket, amelyen később a piarista rendház, a templom és a gimnázium felépült. Keczer István volt az első katolikus plébános, akit három év után páter Szlopnyai Elek piarista atya váltott fel; átvéve tőle nemcsak a parókia vezetését, hanem az új gimnázium irányítását is.24 Ettől kezdve nemcsak Debrecennek, hanem az egész tiszántúli régiónak a történetében új művelődési központtal kell számolni, melynek kihatása ugyan nem hasonlítható a református kollégium és egész partikuláris iskolarendszerének a kultúrtörténeti jelentőségéhez, de a maga körében Nagyvárad, Kassa, Eger, Kecskemét, Szeged és Arad által körülhatárolt térségben a katolikus iskolai művelődésnek egyre fontosabb bázisává vált. Amikor a debreceni kompromisszum létrejön, röviddel utána, 1718-ban megkezdődik a pápai kollégium száműzetése. Kiss Ernő idevonatkozó megállapítása még akkor is helytálló, ha az egyes kollégiumok történeti periódusait összemossa: „Hazánk prot. iskolái nemcsak tanügyi viszonyaik tekintetében, hanem még történetükre nézve is hasonlítanak egymáshoz. Csaknem egy azon időben ért véget azok nyugalmas élete, és vette kezdetét üldöztetésük, ami aztán több prot. főiskolánkban éppúgy, mint a pápai iskolában is száműzetéssel végződött.”25 Ekkor már a sárospataki kollégium kezdi kiheverni a száműzetés évtizedei alatt elszenvedett anyagi és szellemi károkat, annak ellenére, hogy — amint Benda Kálmán írja: „A jezsuiták ugyan még többször megkísérelték a Kollégium életének megzavarását, de eredménytelenül.”26 Érdekes, hogy a sárospataki kollégiumot a jezsuiták ebben az időszakban Kassáról támadják. A debreceni főiskolával ellentétben, ahol a város erős művelődési, egyházpolitikai bástyát von köré, a Bodrog-parti Athénnak erre kevésbé futja az erejéből. A Tiszáninneni egyházkerület most már ellenáll, mert ekkor már nincs a jezsuiták mögött ellenreformációs fejedelemasszony. A dunántúli egyházkerület azonban ugyanezt a kiterjedt katolicizmus"gyűrűjében és a jezsuitákat támogató Eszterházy család ellenreformációs magatartása ellenében nem tudja megtenni; egészen 1783-ig, amíg a „pápai reformátusok vallásuk szabad gyakorlatát vissza nem kapták”.27 A református kollégiumok szellemiségének alakulásában — a helvét vallás alaptételei mellett — a XVIII. században a legjelentősebb progresszív tényező a Jelvilágo- íoJáí.|Különben a „kollégium” fogalma, mint ennek az iskolatípusnak Kálvin által 1559-ben Genfben kidolgozott és meghonosított koncepciója, a felvilágosodás századában terjed el a hazai református iskolaközpontokban, így a tiszántúli régióban is. Ezzel együtt az oktatás tartalmában ugyancsak jelentős mérvű gazdagodás, színvonalemelkedés figyelhető meg. Már a felvilágosodás jelentkezése előtt, a racionalizmus hatása nyomán jelentkeznek olyan törekvések, amelyek a tudományos gondolkodásban, a szellemi nevelésben — a cartesianusok hatására — ismeretelméleti, világnézeti előrehaladást mutatnak. Julow Viktor és Tóth Béla által „előfelvilágosodás”-nak ne22 Liszt Nándor—Sümegi József: Debrecen katholikus múltja és jelene. Db. 1930. 23. old. 23 HBmL IV. A. 1021/e—3. 372. 560. sz. 24 HBmL IV. A. 1021/e—3. 609. 59. sz. 25 Kiss Ernő: A Dunántúli Ev. Ref. Egyházkerület Pápai Főiskolájának története. Pápa, 1896. 49. old. 26 Benda Kálmán: A kollégium története 1703-tól 1849-ig. A sárospataki református Kollégium Bp. 1981. 84. old. 27 Kiss E.: i. m. 100. old. 40
