A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Bajkó Mátyás: A református kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálata

1. A város és iskolája

Debrecen város „iskolájának történeti múltja töretlenül nyúlik vissza a középkorba” — írja Makkal László.4 Egyes szakírók a város protestáns iskolájának eló'djét az 1312. évtől működő ferencrendi kolostori iskolában látták.5 De már Szűcs István megjegyezte, hogy Debrecennek „... legalább is közép tanodái is voltak és pedig azon helyen, hol jelenleg a reformátusok főtanodai épülete díszük.”6 Békefi Rémig pedig így érvelt:,,... A városi polgárság csakhamar belátta, hogy a kolostori és káptalani iskola nem neki való, mert az iparosonak és kereskedőnek más irányú és tartalmú műveltségre van szüksége, mint a papnak.”7 A polgári fejlődés ugyanakkor magasabb műveltséget feltételez, anélkül hogy a vallásos nevelést mellőzné, s olyan iskolát állít magának, „amely a városi lakosság kiművelésével, az értelmi színvonal emelése és a valláserkölcsi élet gondozása mellett, az ipar és kereskedelem fejlesztésének új erőforrásait nyitotta meg és olyan polgárságot nevelt fel, mely tevékenységével az európai művelődés versenyében megállta a helyét.”8

Debrecen tehát a középkorban — ahogyan más tehetősebb európai és magyar városok példája is megerősíti —, a szerzetesi iskola mellett, a város communitása által fenntartott, világi jellegű tanintézetet működtetett. A város maga fizette iskolamestereit (scholae magister, rector scholae, stb.), ő gondoskodik iskolaépületről, annak karbantartásáról. Ebből kifolyólag természetszerűleg beleszólt a tanítók, tanárok munkájába, a diákok életébe, a tanulmányi rend alakulásába. Ez a városi iskola magasabb oktatási színvonalat képvisel mint a szerzetesi iskola. Az elemi ismereteken (írás, olvasás, számolás, ének, hittan) túlmenően a városi iskolában a septem artes liberales néhány fontos tantárgyát: a grammatikát, a retorikát, a dialectikát, valamint az aritmetikát is oktatták.

Ehhez hasonló iskolát tartott fenn számos kisebb-nagyobb középkori magyar város. Azok is, amelyek korán befogadták a protestáns prédikátorokat. így pl. Sárospatak, Gyulafehérvár, Pápa, Pozsony, Sopron, Eperjes, Kassa, Késmárk, Lőcse, Kolozsvár, Kecskemét, hogy csak azokat a városokat említsük, amelyek a protestantizmus elterjedésekor Magyarországon és Erdélyben egyaránt neves iskolaközpontok voltak; közülük több szabad királyi város. Debrecen viszont mezőváros maradt egészen 1693-ig. De nagysága és gazdagsága révén, mezővárosi státusa ellenére, nemcsak szerzetesi tanintézetet támogatott anyagilag, hanem képes volt saját iskolát, mégpedig az elemi ismereteken kívül magasabb stúdiumokat is tanító intézményt fenntartani. Ez az intézmény akkor egyetemi továbbtanulásra is felkészítette tanulóit, hi4 Makkai László: Debrecen mezőváros művelődéstörténete. Debrecen története 1. köt. (Szerk.: Szendrey István) Db. 1984. 572. old.

5 Ezzel összefüggésben részletesebben lásd: Dóczi Imre: A debreceni ev. ref. főgimnázium értesítője, 1894/95. 6. old.; Balogh Ferenc: A debreceni ref. Kollégium története. Db. 1904. 11. old.; valamint Békefi Rémig: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei. Bp. 1899. 1. old.

6 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város története. 1871. I. köt. 146. old.

7 Békefi Rémig: A népoktatás története Magyarországon. Bp. 1926. 27. old.

8 Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1546-ig. Bp. 349. old.

36