A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Tóth Béla: Az 1704. évi kollégiumi törvények

vakmerőségtül és gonosz indulattul viseltetvén a mostani idők[nek] forgásában becsúszott és nagy erőben gyakorlott alkalmatlanságoknak], insolentiáknak megorvos- lására és el távoztatására igen szükséges, hasznos a régi scholai törvényeknek világo- sítására szolgáló, a Tekintetes Professor Uraimék és az egész Scholasticus Senatus által maturo iudicio decernáltatott a nemes Tanácstul revideáltatott némely statútumoknak] régi praxis szerint pro notitia et observantia a Collegiumban szokott helyre való felfüggesztésének alkalmatosságával magokat egyben ütvén tilalmas conventiculumo- kat csináltanak, rendetlen tumultusokat indítottanak, ártalmas seditiókat fovealtanak egyben esküdtének — s követeik által megtagadták a statumok elfogadását, sőt azokkal ellenkező »sok effrenis licentiára mutató, maguktól compilalt — punctumo- kat adott s azokhoz makacsul ragaszkodott.”14

A huzavona azonban, melynek során, mint a levélből kiviláglik, az ifjúság ismételten megújította követelését, sőt a patrónusokat (ezen a Tanács tagjai értendők), „a Bírót s kiváltképpen Professor Uraimékat bölcstelen szókkal illették, sértegették”, emezek viszont „minden jóakaratra méltatlan”-nak s „a Collegiumbul való extirpa- tióra méltó”-nak ítélték a tumultuálókat — másfél hónap után a hivatalosok győzelmével végződött, a „revideált” s „a Scholának állapottyához képest accomodáltatott” törvényeket „additis addendis, amputandis amputatis, immutandis immutatis”, „újabb rendben” leírták, s az egész ifjúság előtt publikálták, amely nem tehetvén mást, némi renitenskedés után, miután vezetőiket a kollégiumból kizárták (ezek neveinek helye üresen maradt a levélben), „praescribalt” esküvel kötelezte magát a „függésre”, a „tumultuatióktul, seditióktul” való tartózkodásra, sőt azok „revelatió- jára” (időben való bejelentésére).

így születtek meg 1704. augusztus 12-én Debrecen város tanácsának ülésében Dobozi István bíró elnöklete alatt Kocsi Csergő János püspök, a prédikátorok és professzorok jelenlétében az új törvények, melyeket nyomtatásban is kiadtak, s amelyek lényegükben, némi kiegészítésekkel 1792-ig megszabták a kollégiumi élet kereteit.

Az új törvényeket teljes egészükben közlő Békefi Rémig szövegének végén írja, hogy ezek kéziratban a kollégiumi levéltárban, egyetlen nyomtatott példányuk pedig a könyvtárban található. Ma csak az előbbi van meg TREL II. 26.a/l.k. jelzet alatt.

*

Hogy az ismert helyzet és az általa kiváltott aggodalmak, törekvések hozták létre az új törvényeket, a fentebb előadottakon kívül ezeknek mind bevezető, mind befejező soraiból kitűnik. Mint a törvényhozók a bevezetésben mondják, a korábbi törvényeket nem tartják elégségesnek az ifjúság féktelenségének, kihágásainak, excessusainak megakadályozására, még kevésbé megelőzésére, s azok egyébként sem felelnek meg az iskola korabeli helyzetének (moderno statui), azért tartották szükségesnek kiigazításukat, kiegészítésüket.15 A zárószavak közt pedig ezt olvassuk: „Ezeket a törvénycikkeket, mint előre bocsátottuk, a kihágások megelőzésére és elkerülésére, a jó rend és az ingadozó fegyelem helyreállítására, fenntartására s az ifjúságnak a tudományokban s az erkölcs terén való megfelelő irányítására igen szükségeseknek, hasznosaknak és alkalmasaknak tartván „scholae nostrae civibus ac incolis, superioribus atque inferioribus docentibus et discentibus” (iskolánk polgárainak és lakóinak, az alsó és felső fokozat tanítóinak, tanulóinak) állandó érvénnyel mihez tartás végett (observanda) „approbamus” (jóváhagyjuk), „ratificamus” (érvényesítjük), „ex14 TREL II. 26. b. 1.

15 Békefi R.: i. m. 127. old.

28