A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Tóth Béla: Az 1704. évi kollégiumi törvények
tén jelentős anyagiakkal vett részt. Ez a helyzet állandó feszültséget szült a városi tanács és a coetus között. A diákság féltékenyen vigyázott a maga jogaira, önállóságára, „szabadság”-ára, javaira. Az első összeütközés talán a Báthori Gábor adományozta szepesi dézsma körül tört ki, melynek háromnegyed részét a város magának tartotta vissza az iskola költségeinek fedezésére. Még feszültebbé vált a helyzet, amikor az András templom 1564-iki leégése után a város 1626-ban a céhektől az iskola támogatására hagyományosan adományozott összeget a templom építésére akarta fordítani. Ez már nyílt összeütközéshez vezetett, annál is inkább, mert a coetus, mely kezdetben szinte államot képezett az államban (ma talán jogi személynek mondanák), nemcsak hogy ragaszkodott önállóságához, hiszen tagjait pl. igyekezett a városi bíróság hatásköréből még főbenjáró ügyben is kivonni, de követeléseit folytonos lázongásokkal, ellenszegüléssel is próbálta biztosítani. Ennek a helyzetnek a megoldását igyekeztek elérni a város és az egyház elöljáróinak egyetértésével létrehozott 1657-i új törvények, melynek legdöntőbb intézkedése a „senatus scholasticus”, a diákönkormányzat szervének megszüntetése volt4. De jelzik ezek a törvények azt is, hogy a debreceni egyház lelkészei s az egyházmegye esperesei, akik eddig közvetítő szerepet töltöttek be, s olykor a mérleg nyelvét képezték, a bennük érintett kérdésekben teljesen a város oldalára állottak. Aláírásuk ott szerepel az új törvények alatt.5 Bár volt rá eset, hogy az egyházi elöljáróság ezután is az iskola mellé állt a várossal szemben. Körmendi Péter püspök pl. (igaz, hogy szatmári lelkész volt) 1786-ban, mikor a tanács a diákok bevételébe be akart avatkozni, udvariasan, de határozottan figyelmeztette a tanácsot, hogy e tanárokat illető hatáskörbe ne avatkozzon be, ellenkező esetben a zsinat élni fog a maga jogával.6 Az ilyen esetek is mutatják, hogy a feszültség továbbra sem szűnt meg. Az ifjúság most már régebbi elvesztett jogait is sérelmei között tartotta számon, a tanács pedig az erdélyi fejedelemség megszűntével, mely szintén az iskola patrónusai közé tartozott, s ezt a jogát többször érvényre is juttatta (olykor a várossal szemben), egyre erőteljesebben érvényesítette patronátusi jogát (eljárásában talán az új szabad királyi városi állapot tudata is szerepet játszott). Ezt mutatja, hogy már olyan, az 1657. évi törvények körét meghaladó ügyekbe is beleszólt, mint pl. a tankönyvek kiválasztása.7 * Ez a helyzet volt az oka, hogy Debrecenben az új század is diákzendülések sorával kezdődött. Itt a közvetlen kiváltó okot valószínűleg maga a városi tanács szolgáltatta, de mindkét részről közrejátszottak a sajátos történelmi körülmények is, amelyektől a tanács megrettent, az ifjúság pedig igyekezett őket a maga javára fölhasználni. Az 1703. évi események, melyek a Rákóczi-féle szabadságharcban összegeződtek, már a kezdet kezdetén nyugtalansággal töltötték el a város fennmaradásáért aggódó tanácsot. 1703. július 21-én ezt olvassuk a Senatus et Communitas jegyzőkönyvében: 4 Ezeket a körülményeket, eseményeket kitűnően adja vissza MakkaiLászló: Debrecen mezőváros művelődéstörténete c. tanulmányában. In: Debrecen története 1. (Szerk.: Szendrey István) Db. 1984. 589—590. old. A diáklázadások történetével É. Kiss Sándor is foglalkozott Diákzendülések a debreceni Kollégiumban c. tanulmányában. In: Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII—XX. századi történetéből. Bp. 1980. 31—39. old. Előadása azonban csak az események külső szintjén marad, nem hatol azok mélyére. Nem ad semmit a korábban ismert tényékhez. 5 A kollégium régi törvényeit kiadta Békefi Rémig: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei. Bp. 1899. 6 Szűcs /.: i. m. II. k. 616. old. Forrása: Tóth Ferenc: Túl a tiszai ref. püspökök élete. Győr, 1812. 144. old. 7 HBmL IV. A. 1011/a, 24. k. 685. old. 26
