A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében

A mezőgazdasággal foglalkozó és ebből élő lakosság területi elkülönülése (Alsó­város és külterület) még jobban kiemelte Szeged XIX. századi külső képén is felismer­hető városias jelleget. A XIX. század első felében Szeged kedvező közlekedésföld­rajzi helyzete, a hajózás kifejlődése nemcsak a nyugatra irányuló kereskedelmi for­galmat (gabona, gyapjú, dohány) lendítette fel, hanem a korábbi, déli, most már Fiume felé is élénkebbé vált. Debrecen ez időbeli kereskedelmi viszonyait az országos vásárok forgalmának meg­növekedésével lehet jellemezni, de az árucsereforgalom már nem nyúlik túl az ország­határokon. Ennek ellenére Debrecen a keleti országrész legfontosabb árucsereköz­pontja marad. Tőkeerős, nagy forgalmat lebonyolító kereskedők itt is vannak, de Szegeden már a polgári-tőkés fejlődés elején nagyszabású, igazi korakapitalista vál­lalkozások csírái bontakoznak ki.51 A kézműipar céhes szervezete mindkét városban töretlenül élt, a polgári átalakulás kezdetén, 1828-ban az iparágak száma tekintetében Debrecen a magyar városok kö­zött jól megelőzte Szegedet, de itt az iparűzők gondolkodása nem szakított a századok óta uralkodó „tisztes megélhetés” normájával és a határhasználati rendszer meg­merevedése miatt az iparűző polgárok a mezőgazdasági termelésre is kényszerültek. Szeged iparosainak körében a korszak végén már felismerhetők a tőkés vállalkozásra való hajlandóság jelei is.52 Debrecen cívispolgári gondolkodását az államhatalommal és nemesi rendi maga­tartással folytatott szüntelen küzdelem sajátos konzervatív irányba terelte és ez a reformkorban — amikor már a polgári fejlődés kérdései kerültek napirendre, a bi­zalmatlanság, a reformellenzék törekvéseinek megnemértésében is megnyilvánult. Ez világosan kiderült a 40-es évek országgyűlési tárgyalásaiból is. Éppen ebben az időben fellépő Balázsházi János nemzetgazdasági nézetei is inkább konzervatívab­ban, minta Szegeden működő Vedres Istváné, akinek átfogó terveiben a polgárosodást előrevivő áruforgalom és közlekedés fejlesztése központi helyet foglal el.53 Szeged művelődését, a város külső képét is emelő és irodalmi életét a XVIII. szá­zadban államvallás rangjára emelt katolikus egyház szabta meg. A korábban oly meghatározó szerzetes rendek közül, a ferencesek vezető szerepüket csupán a vallásos­ság népi megnyilvánulásai ápolásában tartották meg, a városi polgárság nézeteit a pia­rista rend ^formálta. A legjelentősebb piarista író, Dugonics Andrással foglalkozó tanulmány ezt részleteiben is igazolja.54 Debrecenben ugyanez időben az államhatalom kultúrpolitikájának szüntelen nyo­mását korlátozó intézkedéseit érző kálvinista egyház védekezésbe szorulva, ortodoxiá­ba merevedett. Ennek ellenére szertartásrendje, etikai normái, részben az iskola, rész­ben a moralizáló irodalom, de nem utolsósorban a mindennapi igehirdetés és magya­rázatok révén, a cívis társadalom legmélyebb rétegeit is átjárták. Ennek köszönhetően alakult ki már a XVIII. század végére a zárt, etnikailag egységes, kultúrájában auto­nóm debreceni cívis-polgári társadalom. Ez is megtalálta irodalmi kifejeződését Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály műveiben. A két város monográfiájának megjelenése nemcsak a magyar várostörténet kutatói számára kínál további kutatásra ingerlő kihívást, hanem a rendi korszak történetének megvilágításához is nagymértékben hozzájárul. 51 Szeged története II. 380—438.; Debrecen története II. k. 353—381. old. 52 Szeged története II. 333—379.; Debrecen története II. k. 312—315., 336—340. old. 53 Szeged története II. 656—658.; Debrecen története П. k. 202—207., 475—476. old. 54 Szeged története II. 599—655.; Debrecen történeten, k. 394., 435., 441—447. old. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom