A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Műhely - Béres András: Debrecen város fekete könyve helytörténeti forrásértéke
pedig ők mind a ketten ezen iszonyú gondolatokat, a mint Susáné mondgya, még a Tavasziul fogva szüntelen forralták és az ulta meg nem bánták, sőt a mint Kutzik Márton mondgya, azon idő alatt két ízben is akart próbát tenni reá nem mehetett. Azért, hogy ezen Város a feljebb elmúlt esztendőben rajta történt két vagy három rendbeli égésnek siralmas példájára ne jusson, és a gonosztevők, akik illjen gondolatokat tsak forralnak is szívekben annyival inkább meg rettennyenek, ezen Kutzik Márton pedig és Susáné méltó és érdemlett büntetéseket elvegyék, elsőben is Kutzik Márton, Szabó András háza előtt, akinek padlásán gyújtani akart, ha rajta nem ka- pattatott volna, egy magassan fel állítandó heljen, annakutánna Susáné is Csapó Uttzán magok házánál az Ól körül, melljet fiával gyújtani akart hasonló magas heljen, tüzes vassal tejendo meg sütögetésre. Végtére mindketten az akasztófához ki vitetvén fő vételre és hamuvá égetésre ítéltetnek. 8. Dohányzás (tűzeset). 1736. szept. 7.21 In Causa Fisci contra Joannem Kováts, Michaelem Kováts et Stephanum Nagy I. Mindhárman az I-k megvallyák, hogy Seres István a Köljüs-Ólban a honnét a Tűz támadott die 31-a Aug. dohányoztanak, a hét első, azon nap is, a mellj nap a tűz támadás előtt reggel ugyan ott dohányoztanak, és egyiknek Pipájábul a tűz ki is esett az holott száraz törött cser volt, melljben mint taplóban a tűz belé esvén 11 és 12 óra között délben magát ki is ütötte, és az ólat nagy részént meg emésztette: ex oculari inspectione is constal (szemmel megállapíthatóan) hogy a tűz ott vett az ólban eredeteit, a hol a két első I. a csert törte és dohányzott, azért a két első I. elsőben nyakvasban tétettessék, az után negyven negyven ütéssel, a harmadik minthogy az előtt való nap ő is az ólban dohányzott 12 ütéssel meg pálcáztassék, az ifjú Gazda minthogy dohányzásokat jól tudhatta, még is a mint illett meg nem intette, fizessen az első vízhordónak 2 F. 40 p. A másiknak 1 F. 80 p., A harmadiknak 1 F. 20 p. A harangozó- nak, aki elsőben a tüzet meg látta 1 F. 02, Summa 6 F. 42 p. 9. Jószáglopás. 1738. febr. 17.22 In Causa Fisci contra Stephanum Bartsai, I. 8-va currentis mensis levata. Ezen Bartsai István, a felsőbb esztendőkben városunkbéli némellj betsületes cíviseknek marháit őrizvén, a midőn a gazdái az elmúlt 1735-k esztendőben kimentek volna a végre, hogy tőle számot vegyenek, a marha mellől étszaka el-szökött, nem várván a számadást s’ el szökése után, a marháknak másnapon cir. 90 híja találtatott: Az elmúlt 1737-k esztendőben pedig megkapattatván, a káros Felek, a kiket elő lehetett venni, elő számlálták, a hármak száma jött cir. 50 darab marhára, kit maga is az I. nagy részént meg vall, és elő számlálta mit hová tett; illjen tetemes tolvajságért méltó volna ugyan az akasztófára, mindazon által, minthogy a káros felek magokat minnyájan úgy declarálják coram figura Juris (a törvény előtt), hogy maguk kárát rajta nem keresik, hanem elengedik, és az I-t nem tarttyák, arra nézve az akasztó fátul meg meneke- dik, hogy pedig illj gonoszságért érdemes büntetését el vegye, másoknak is rettentő példájára akasztófa alatt hóhér keze által teendő verettetésre, beljogoztatásra, és örökös számkivettetésre ítéltetik. 21 Uo. 4. k. 465. old. 22 Uo. 5. k. 51. old. 160
