A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Sajtótörténet - Korompai Gáborné: A Debreceni Ellenőr helyi vonatkozású közleményei, 1874-1890
hagyták meg legeltetési célokra, s ezt az állattartással foglalkozók sérelmezték, de ellentétek jelentkeztek a belső és külső telkek tulajdonosai között is, mert az utóbbiak csak fele arányban részesedtek az osztásból. A vitás ügyben a DE is állást foglalt; figyelemreméltó javaslat jelent meg a lap 1876. febr. 22-i számában: „A belsőlegelőnek. .. felosztása célba vétetvén... kimondatott, miszerint a kiosztandó bel- legelői részletek elárusíthatok lesznek, azonban csak háztulajdonos városi lakóknak ...” — ezzel szemben a lap azt hangoztatta, hogy a földdarabok képezzék szabad adásvétel tárgyát. A március 16-i számban „Egy házbirtokos” aláírással megjelent cikkben az olvasható, hogy a bellegelő egy részét be kellene telepíteni olyanokkal, akik az itt szerzett kis földjeik megmunkálása mellett bérmunkát is vállalnának a mezőgazdaságban. Két jellegzetesen új igényt tükröz a két javaslat; mindkettő a még nyilvánvalóan ható feudális hagyomány ellen szól: a megkötöttségek nélküli földvásárlás és ezzel összefüggésben a munkaerő biztosítása annak a rétegnek az érdeke, amely a korábbi kiváltságokból nem részesülhetett. A régi kedvezmények és előjogok kérdése újra előjött a sokáig elhúzódó és nagy vitát kiváltó „kaszáló-ügy” rendezése körül. Az ún. kaszálókat, a várostól keletre fekvő homoki erdőspusztákat — Bánk, Fancsika, Guth, Haláp, Nagycsere, Рас — Debrecen városa a 19. század elejéig többségében csak zálogjogon birtokolta. 1818- ban, majd 1854-ben a kaszálókat használó polgárság fizette a zálogmegváltást,12 s ebből következett, hogy az 1880-as évek elején a város és a kaszálóbirtokosok között tulajdonjogi vita kerekedett. A kérdés 1882-ben már a városi közgyűlés tárgya volt. A jószágtartó gazdák kérésére 1884. május 8-án a DE közölte az érdekeltek indítványát, amely szerint „...a kaszáló birtok, mely kinek-kinek birtokában van, a nevére telekkönyveztessék, minden felmérés és ráfizetés nélkül. ... A városra és a nagyközönségre a használati jog örökre rákebeleztessék, ... a kaszálóbirtokosoknak Szent Mihálytól Szent Györgyig a kaszálás és legeltetés biztosíttassák ... a nagyhírű debreceni baromtartás jövője érdekében”. A helyszínelésekre azonban csak 1889-ben került sor. Közben hosszantartó vitákban érvek és ellenérvek csaptak össze, röpiratgyártás, kérvényezés, egyezkedés folyt. Telegdi Kovács László tárgyilagos, felvilágosító szavairól elterelte a figyelmet az érdekeltek vélt jogait körülbástyázó elfogultsága és az újabb sérelem, amit az időközben végrehajtott kataszteri felmérés okozott.13 A földadó rendezésével összefüggésben a földeket osztályokba sorolták. Debrecenben a becslőbiztosok tevékenységét nagy elégedetlenség kísérte. A kormány- párti lap a jogos észrevételeknek ebben az esetben is helyet adott. A DE jó érzékkel találta meg azt a határt, ameddig a kaszálóügyben és a kataszteri felmérést sérelmezők ügyében elmehetett. Nem vállalta viszont a városi sérelem méltánylását a regálé-megváltás kérdésében. Tóvölgyi Titusz 1888. október 23-i vezércikkében elsősorban az új törvénycikk korszerűségét méltatta, s csak másodsorban bírálta az azzal szemben tapasztalható ellenállást. Debrecen város és környéke gazdasági viszonyaiból következett, hogy a központi intézkedések egy részével kapcsolatban ellentétes érdekek jelentkezésével kellett számolni, s ez a kormánypárti sajtótól óvatos manőverezést kívánt. A DE tevékenységének nem a mezőgazdasággal összefüggő problémák jelentették a legfontosabb területét, de a legtöbb buktatót itt kellett kerülgetnie, e kérdéskörrel kapcsolatban kialakított álláspontja volt a legexponáltabb a helyi közvélemény előtt. A lapi rányítói tud12 Módy György: A debreceni erdőspuszták története 1945-ig. — Db. 1981. 13 (Cs.) [Telegdi Kovách László]: Helyi érdek — A kaszáló és a kérvény. = DE 1884. jún. 21., 23. [A kaszáló-ügyről és a kataszteri felmérésről]: = DE 1882. nov. 14., 25., 1883. febr. 10—13., 1884. máj. 8., jún. 21., 23., okt. 15., 1885. márc. 10., jún. 6., dec. 19., 23., 24., 1886. márc. 13., szept. 4., 1889. máj. 4., 22. 135
