A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Bényei Miklós: A "Margit". Adalékok a Debreceni Munkásotthon történetéhez

és az irodalmi felolvasóestek, délutánok még a város haladó, érdeklődő értelmiségét is idevonzották.62

A Munkásotthonban a harmincas évek végéig — kisebb visszaesésekkel — élénk, zajos élet folyt; helyiségei nyitva álltak a szervezett munkások, egyáltalán minden debreceni munkás előtt. Egy nem várt hatósági lépés azonban lényeges változást hozott : 1938 őszétől katonaságot szállásoltak be az épületbe, aminek következtében az SZDP és a szakszervezetek tevékenysége fokozatosan szűkült. Ráadásul a pénzügyi gondok is szaporodtak; csak nagy erőfeszítések árán sikerült megmenteni a székházat.

Pénzügyi gondok, katonai igénybevétel, bezárás

A Debreceni Munkás Otthon Szövetkezet szinte kezdettől fogva anyagi gondokkal küszködött. Az első években még fedezték valahogyan a bevételek a kiadásokat, de amint a karbantartás terhei is jelentkeztek, egyre többször kellett szembenézni a nyomasztó financiális problémákkal. Már 1927-ben „elmaradt a javítási munkálat végrehajtása” az „anyagiak hiánya miatt”63; 1928-ban a rádiót csak a szakszervezeti csoportok segítségével tudták felszerelni.64 A házigazgatóság megpróbálkozott a lakbér emelésével is.65 Ez sem sokat segített, ezért kénytelenek voltak kölcsönöket felvenni, mégpedig a Munkásotthon ingatlanára: 1929 elején már 12 000 pengő teher volt rajta.66 A gazdasági válság éveiben tovább rosszabbodott a helyzet67; jellemző, hogy a gondnoknőnek is kevesebbet tudtak fizetni, majd meg is vonták a pénzbeli járandóságot.68 1932-tól a tüzelőt is hitelbe, majd ínségsegélyként kapták a várostól.69 Mivel a szakszervezetek és az SZDP anyagi ereje is csökkent — és ez később sem javult —, a lakbérátalányt, hozzájárulást is mérsékelni kellett.70 Az újabb és újabb kölcsönök miatt 1934 végén csak a fő hitelező, a Városi Takarék és Hitelintézet Rt. követelése megközelítette a 15 000 pengőt.71 A szorító gondok enyhítésére 1936 tavaszán felvetődött, hogy adják el az ingatlant. A városnak ajánlották fel azzal a feltétellel, hogy a szövetkezet 25—30 évre haszonélvezetet kap.72 Végül is erre nem volt szükség, mert több hónapos erőfeszítéssel sikerült annyi pénzt összeszedni — az SZDP-központtól, újabb kölcsönnel, a munkásszervezetektől stb. —, hogy megszabadultak az elárverezéstől,73 néhány tartozásra pedig haladékot kaptak.74

A perlés és az árverezés veszélye azonban nem múlt el: a Városi Takarék és Hitel62 Minderről: Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. Db. 1970.177. old.; BényeiM.: i. m. 30—41. old.; Gáli Lajosné Holló Etelka: Kulturális élet a debreceni szervezett munkásság körében. = Korok, emferek. Db. 1976. 107—109. old.

63 PI Arch. 666. f. I. cs. 1925/18. — 1927. dec. 29.

64 Uo. — 1928. nov. 8., nov. 16.

65 Uo. — 1928. febr. 23., márc. 1., 8., 22., 29.

66 Uo. — 1929. febr. 21.

67 Uo. — 1931. okt. 1.; SZKL, DMOSZ — 1933. 1. f.

68 HBmL Debr. Ügyészség 1934. B. 2294.; DFU, 1935. dec. 1. 3. old.

69 SZKL, DMOSZ — 1934. 4. f.; HBmA A debreceni pártszervezet végrehajtó bizottsága jegyzőkönyve, 1934. jún. 12., 19., júl. 3., 10., nov. 6., 1935. dec. 3. — A törvényhatósági bizottság 1935 végén — belügyminiszteri jóváhagyással — elengedte az addigi 1621,05 P tüzelődíj tartozást. L. Debrecen sz. kir. város törvényhatósági bizottsági közgyűléseinek jegyzőkönyvei az 1935. évről. Db. 1936. 1450. old.; SZKL, DMOSZ — 1936. 3. f.

70 HBmA A debreceni pártszervezet vb jegyzőkönyve, 1935. nov. 12., 26., dec. 3.; SZKL, DMOSZ — 1935. 5—6. f.

71 Pontosan: 14 972 pengő 17 fillér volt a tartozás. SZKL, DMOSZ — 1934.

72 Uo. — 1935. 5—6., 7. f.

73 PI Arch. 658. f. 6/212. ő. e. 22. lev. — 1937. ápr. 26.

74 Uo. 25., 40., 42. lev.

104