A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Bollmanné Máthé Györgyi: Debrecen és környékének környezetvédelme

növény a termelő ember számára előnyös tulajdonságainak maximumát nyújtja. Az ember úgy gondolkodik, hogy az új termőhely kiválasztásával gazdaságosabban tud termelni (pl. így megtakarítható a faanyag szállítási költsége, ami nem utolsó szempont.) Igen, a gazdasági szempontok sokszor olyat követelnek, ami vagy természetellenes, vagy egyenesen természetet romboló, a környezetet károsító következmény várható. Napjaink tévedése vagy meggondolatlansága akár ötven, száz év elteltével mutatkozik majd egy későbbi generáció életében. Ezért fontos, hogy előrelátó tervezéssel, kellő tudományos felkészültséggel értékeljük környezetünket, és ennek megfelelően vállalkozzunk természet, illetve környezet átalakító munkára. Az előbbi példára visszatérve nem elegendő csupán a helyi adottságokra figyelni egy-egy táj vagy terület beerdősítésénél. Természetesen fontos, hogy számba vegyük a legfontosabb hőmérsékleti, nedvességbeli, talajtani adottságokat, hiszen a meleget igénylő, homokon nőtt gyümölcsösöket senkinek sem jut eszébe nedves éghajlatú hegyvidékre telepíteni. Viszont, ha adott egy növény, amely jól alkalmazkodik más környezethez, jól tűri a szélsőségesebb hő, fény, esetleg nedvesség viszonyokat, miért ne telepíthetnénk olyan helyre, ahol a felhasználása, kitermelése előnyösebb, gazdaságosabb, és példánk esetében a fenyő alföldi megtelepítésénél még a homok megkötésének évszázados problémáját is jól meg tudjuk oldani. A lényeg azonban, hogy a geológiai, meteorológiai szempontok figyelembevételén túlmenően vegyük észre, hogy erdeink fái nem környezetükből kiragadott egyedi élőlények, hanem egy nagyon is szigorúan szabályozott rendszer, egy életközösség tagjai. Ebben az élő rendszerben az egyik tag a másik következménye, ugyanakkor alapot teremt egy másik tag létezésének, így mintegy függőségi láncolatot, illetve függőségi hálózatot alkotva. Ezt a rendszert nevezzük ökoszisztémának, amely tehát az élettelen környezet és a növény-állatvilág együttes funkcionálása, dinamikus egység, meghatározott anyag- és energia forgalommal. Az ökoszisztéma lehet erdő, rét, láp, mocsár, tó, tenger stb. Az ökoszisztéma funkcionális jellemzői az energiaáramlás, a produkció, valamint a biogeokémiai ciklus és a belső reguláció, az önfenntartás szabályozása.

Nézzük meg, hogy mit is jelent ez az erdei ökoszisztéma példánkon! A zöld növények a fotoszintézis során a Földre jutó nap sugárzó energiáját hasznosítják, mintegy 1—5%-ban. A sugárzó energia mint kémiai energia kötődik meg a növényi szervezetben, amelyet a növény részben maga hasznosít, miközben saját életfolyamataihoz szükséges energiáról gondoskodik, részben pedig légzése, hőleadása révén elveszít. A fotoszintézis alkalmával a zöld növényi részek a sugárzó energiát szerves anyag formájában halmozzák fel, amelyet primer produkciónak nevezünk.

Szekunder produkciónak nevezzük ennek analógiájára azt a szerves anyag meny- nyiséget, amelyet a heterotróf élőlények termelnek, azaz a zöld növények által megtermelt táplálékon élők produkcióját. Ide sorolhatjuk a gombákat épp úgy, mint bármelyik kis- és nagytestű állatot. A gondolat továbbvihető: A ragadozó életmódot folytató állatok már állati fehérjét fogyasztanak, így létezésük nem lehetséges az előbb említettek nélkül. Az energia átadás természetesen nem 100%-os, azaz mindig kell számolnunk a légzéssel, a salakanyagok ürítésével, ami természetesen a rendszer egészét tekintve nem veszteség. Az állati test által kilégzett C02-t a növények újra hasznosítják, illetve a salakanyagok akár mint trágya, akár mint elhullott állati tetem, de a növények, fák levetett lombja is, a talaj tápanyagértékét sűrűsítik. így tehát visz- szakerülnek a talajba, ahol rendszerint a dekompenzációs, bioreducens szervezetek — avar bontó ízeltlábúak, baktériumok vagy éppen a dögevő nagytestű állatok járulnak hozzá, hogy a lebomlott szervesanyag a talajba jutva újra bekerülhessen a biogeokémiai körforgásba. A lebontó szervezetek ezáltal a tápláléklánc végére kerülnek. Ha az energia átadásának a menetét és mértékét tekintjük, akkor erdei ökoszisztémán83