A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Horog Dávid papírpénzhamisító és társai bűnperei a XIX. század első feléből
ták, s bírói kézhez nem szolgáltatták, hanem a’ vétkes tulajdonosoknak visszaadták, legfelsó'bb parancs következtében, e’ város Tanácsának meghagyatik, hogy illy helytelen eljárás megeló'zése ’s illetőleg annak végképeni megakadályozása tekintetéből kebelszerte azonnal czélszerüleg intézkedjen.”11 A hamisítványok egyik csoportja a kézzel egyedileg rajzolt — festett hamisítványok. Ilyen a Magyar Nemzeti Múzeum hamisítványgyűjteményében (MNMh) szereplő öt güldenes11 12, ahol a száraz bélyegzőt egy 3 krajcáros lenyomatával utánozták. A hamisítványok másik — igen veszedelmes — csoportja sokszorosítás — fa vagy rézmetszetekről — készült. Ilyenek az 1841. január 1-én kibocsátott ötguldenes bankjegyek hamisítványai.13 A rézmetszetekről sokszorosított hamisítványok megjelenése a pénzhamisítás szervezett bűnözést is megteremtették. Ahhoz, hogy az ügyes kezű rézmetsző hamisítványai forgalomba kerüljenek, megfelelő „ügynökhálózat” szükséges. Elsők között Triesztben tűnt fel egy pénzhamisító bűnszövetség 1798-ban és bizonyítottan legalább 55 db 100 forintost hoztak forgalomba.14 II. Több mint egy évszázada fedi homály a püspökladányi HOROG DÁVID tevékenységét, aki nem csak a rézmetszéshez, hanem ahhoz is értett, hogy „tisztes polgárokból” megszervezze értékesítési hálózatát. Horog Dávid a papírpénz-hamisítás megszállottja volt. 1812 és 1833 között háromszor tartóztatták le és ítélték el, mindannyiszor hamis papírpénz készítésért és forgalmazásért. Az általa készített hamisítványok közül sajnos teljes bizonyossággal egyet sem tudunk bemutatni, de az 1828. augusztus 18-án Laska István hamispénz-forgalmazási perében mellékletként szereplő hamis tízguldenes Anticipation Schein Horog Dávid-féle hamisítványnak valószínűsíthető.15 Horog Dávid cselekményeit az ellene indított büntető perek — töredékesen ránk maradt iratanyagából ismerjük. Mielőtt előadnánk Horog Dávid és társainak ügyeit, rövid kitekintést célszerű adni azokról az anyagi és eljárási jogszabályokról, amelyeket a hatóságok a papírpénz-hamisítókkal szemben alkalmaztak. Tesszük ezt elősegítendő egyrészt a perek konkrét lefolyásának jobb megértéséért, másrészt érzékeltetni azokat a nehézségeket, amelyek az eljárásjog bonyolultsága folytán a bűnüldözés hatékonyságát e téren csökkentették. Ami az anyagi jogi szabályokat illeti: említettük már, hogy a magyar országgyűlés nem ismerte el magyar pénznek a papírpénzt. Ehhez képest de iure nincs olyan jogszabály, amely a papírpénzt Magyarországon e korban büntetőjogi védelemben részesítené. Mivel az osztrák papírpénzek de facto Magyarország területén is fizetőeszközként forgalomba voltak — lényegében analógia alkalmazásával — a fémpénz büntetőjogi védelmét alkalmazták a bíróságok mind a papírpénz-hamisítási, mind pedig a hamis papírpénz forgalomba hozatalát illetően. Alapvető jogszabály III. Károly 1723. évi II. decretumának rendelkezése a casus 11 HBmL. IV. A. 101 l/e/89. Hasonló felhívást közöl 1789. okt. 22-ről Kőhegyi Mihály: NK. LXXIV—LXXV. 73. 12 Ambrus Béla: Magyarország Papírpénzei. Bp., 1949. 13 Ambrus Béla: 100 tip. MNMh. 14 Kőhegyi Mihály: NK. LXXIX—LXX4. 76. Ambrus Béla: 55 tip. 15 Kahler Frigyes: Egy törvényszéki iratra varrt hamis „váltóczéduláról”. Az Érem 1980/2. 16— 20. old. HBmL. IV. A. 1018/e/33. és SzSzmL. V. A. 102/b—36/116. 69
