A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Papp Klára: Adatok a bihari Csáky uradalmak birtoktörténetéhez és jobbágyviszonyaihoz

Siterken a Szent Mihály nevezetű hegyen az irtás a lakosoké, amely a „most még palántákkal együtt... 500 kis cseber szőló't megterem”.43

A szó'lőbirtokláshoz kiegészítő adat lehet, hogy az 1786. évi uradalmi összeírás szerint 10 faluban írtak úrbéres szőlőről (Siter, Sitervölgye, Fegyvernek, Dízsér, Almás, Borzik, Nagy Tótfalu, Lüki, Szarkó, Genyéte) 243 colonus, 15 subinqilinus és 117 extraneus esetében.44

Valószínű tehát, hogy az irtásokon telepített szőlőnek csak egy része vált földesúri rendelkezésűvé, s az újonnan megépített kocsmákban nem csak urasági, hanem dézs- mabort is mértek. Mindez megerősíti a szolgáltatások elemzése kapcsán a korábbiakban elmondottakat.

A birtokos asszony a falvak gyarapodását is felmérette a helységek főbíróival és elöljáróival „új kiadott teleken épített új házakat” kellett számon tartani. A tanúsító okiratokból a következő gyarapodás vehető ki: Sitér — 22 „neo impopulalt” coloniá- lis telek, Nagy Tótfalu — 14 jobbágy, Fegyvernek — 4 jobbágy, Szarkó — 11 jobbágy, Borzik — 20 jobbágy, Almás — 24 jobbágy, Szalárd — 67 új telekre épített új ház, Árpád — 11 új lakos, Berekböszörmény — 51 telek, Lüki — 6 új lakos, Szunyogd — 3 új lakos, Margita — 110 új telekkel megépült ház.45

Az összesen 352 új jövevény vagy széttelepült új háztartás természetesen emeli a birtok értékét, különösen abban a szemléletű gazdálkodásban, amely szerint a jobbágy értéke szolgáltatásai révén gyarapítja a birtokos vagyonát. A már idézett 1786-ban készített uradalmi összeírás 15 településen 732 úrbéres colonust és 785 subinquilinust írt össze. (A szám csak hozzávetőlegesen adja meg a népesség egészét, mivel a miserabiliseket eleve nem vették be ebbe a számba, illetve Margitánál jelentős pontatlanságok tapasztalhatók). Mégis egyáltalán nem jelentéktelen az a három és félszáz család, aki a birtok falvaiba került. Ez is azt igazolja, hogy a birtokok benépesülése Bihar megyében a század folyamán fokozatosan következett be. (A fenti összeírás pl. még közöl deserta fundusokat).46 A jobbágyok számának megtartásában vagy gyarapításában fontos birtokosi feladatot látni nem új nézőpont a bihari Csáky birtoktesteken sem. De bizonyos módosulások a jobbágynépesség megtartását célzó módszerek esetében a század első feléhez viszonyítva feltétlenül kimutathatóak.

A század első harmadát a történeti szakirodalom a nagy jobbágyvándorlások időszakaként értékeli. Általában az az elfogadott nézet, hogy a ritkábban települt alföldi területekre irányult elsősorban a migráció, s kevésbé érintettek a kérdésnek az elvándorlással kapcsolatos adatai és problémái.47 A források alapján megállapítható, hogy a vándorlási kedv felélénkülése kétirányú földesúri reakciót váltott ki.

43 OL. P. 71. Fasc. 4. No 50. 28. sz. irat.

44 L. a 3. sz. jegyzetet.

45 OL. P. 71. Fasc. 4. No 50. — elszórtan az irategyüttesben. Berekböszörményben az 51 telekből 28-an „két felé szakadott teleket bírnak 1 Rhénes forint taxa lefizetése mellett”. — Uo. 17. sz. irat.

46 A 3. számú jegyzet mellett lásd OL. P. 71. Fasc. 4. No 71. A II. József korabeli népszámlálás 2405 családot jelez, igaz, itt a falvak adatai nincsenek részbirtokosokra bontva, ami csökkenti a fenti számot. Berekböszörmény és Árpád birtokosaként még Kornis gróf özvegyét jegyezték fel 1785-ben, holott a birtok átadása ekkor már (bár lehet, hogy elhúzódva) folyamatban volt. — Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787), Bp., 1960. (Szerk.: Dányi Dezső és Dávid Zoltán) 26—41. old.

47 Ember Győző: Jobbágyvándorlás és jobbágyvédelem a 18. század első felében. A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 1936. (Szerk.: Miskolczy Gyula) 144. old., Soós Imre: Heves megye benépesülése a török hódoltság után Eger, 1955. 6. old. Ila Bálint: Gö- mör megye, Bp., 1976. 352—355. old. Balogh János—Szendrey István: Bihar megye benépesülése a török hódoltság után, Magyar Történeti Tanulmányok I. k. (Szerk.: Szendrey István) Db. 1967. 52. old. Bihar megye már akkor is „azzal védekezett, hogy jobbágyai állandóan folynak más megyékbe és a temesi részekre”.

61