A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Beőthy Ödön művelődéspolitikai nézetei

sek fontosságát és politikai tartalmát. Felismerte, hogy a művelődési feladatok megoldása elősegítheti, elősegíti a reformprogram megvalósítását, a nemzeti fejlődés és a polgárosodás folyamatát. Világosan látta, hogy a hazafias érzés, a nemzeti öntudat felébresztése és elmélyítése, az anyagi jólét, az erkölcsök javulása és a közízlés fejlesztése nem lehetséges az általános iskolázottsági szint emelése, a kulturális intézményrendszer korszerűsítése, az új művelődési formák meghonosítása stb. nélkül. A reformkori országgyűléseken zajló művelődéspolitikai vitákban sokszor hallatta a szavát és fontos szerepe lehetett a tanügyi rendszeres bizottmány javaslatainak Bihar megyei véleményezésében, amiről egy korábbi dolgozatunkban írtunk.6

Az oktatási intézmények nemzeti felügyelete

A reformkori művelődéspolitikai harcok egyik kulcskérdése volt — szoros összefüggésben a nemzeti önrendelkezés problémájával —, hogy kit illet a nevelésügyben az intézkedés joga. A reformellenzék arra törekedett, hogy megváltoztassa a korábban kialakult gyakorlatot: megszüntesse a király, a kormányzat nyomasztó túlsúlyát és biztosítsa a nemzet, közelebbről az országgyűlés befolyását az oktatási intézmények irányításában, ellenőrzésében. Beöthy Ödön is többször kifejtette a diétán, hogy a nevelés dolga a nemzetre, a rendekre tartozik.

Nagy felháborodást váltott ki az 1832—36-os országgyűlés vége felé az a királyi leirat, amely nem járult hozzá, hogy a rendek a politechnikum és a tanítóképzők felállításának előkészítésére országos bizottságot küldjenek ki. Ez szükségtelen — szólt az indoklás —, mert az uralkodó tiszténél fogva intézkedik majd. Az ellenzéki követek úgy fogták fel — nagyon helyesen —, hogy a kormányzat a közoktatás feletti fel- ségi jogra való hivatkozással meg akarja gátolni a nemzeti kezdeményezések sikerét. Az 1836. április 30-i kerületi ülésen Beöthy Ödön is keményen támadta a rezolúciót, illetve annak szellemét, tartalmát; kétségbe vonta, hogy a kormány megtartja ígéretét. „Boldog Isten! — kiáltott fel. — Ez a kormány rendelkezik? Ez, kinek tettei rosszak, ígéretei legrosszabbak? Hát váljon tegnaptul tartja e kezében az országlást? S ha olly igen szívén fekszik a magyar hon java, 300 évek óta soha sem ért reá rendelkezni e czélra ? Tenni valamit a nép nevelésére ?” Tehát azért is követelte az országnak, az országgyűlésnek a nevelés feletti rendelkezés jogát, mert az udvar, a kormány nem élt megfelelően azzal, súlyos hiányosságok vannak.7 Valamivel korábban, még e szóban forgó tárgy vitájának kezdeti stádiumában, az 1836. április 9-i országos ülésen Beöthy javasolta — de nem vették figyelembe —, hogy a kiküldendő bizottság elé bárki beterjeszthesse véleményét, majd a kész munkálatot közöljék a törvényhatóságokkal és azok tegyék meg észrevételeiket. Noha a demokratikus forma is előremutató, az indítvány kifejezetten a kormány ellen irányult: a rendek befolyását akarta vele demonstrálni.8 Az ötlet egyébként pár évvel később, 1844-ben megvalósult: a kerületi választmány által kidolgozott népnevelési törvénytervezetet szétküldték a vármegyéknek.

Beöthy Ödön gyakran talált alkalmat a kormány oktatáspolitikai gyakorlatának bírálatára. Másokkal együtt kifogásolta, hogy az iskolai, konviktusi magánalapítvá6 Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához. = HBmLÉ VIII. Db. 1981. 19—32. old.

7 Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. 5. köt. Bp., 1961. 683—684. old. (az idézet: 683. old.)

8 1832-ik esztendőben [■..] rendeltetett Magyar ország’ gyűlésének jegyzőkönyve. 14. köt. Pozsony, 1836. 161. old. (A továbbiakban: Ogy Jkv. 1832—36.)

25