A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Forrás - Rácz István: Hajdúvárosi végrendeletek és osztálylevelek
HAJDÚVÁROSI VÉGRENDELETEK ÉS OSZTÁLYLEVELEK Rácz István Végrendeletek az örökhagyók, osztálylevelek pedig az örökösök után maradtak az utókorra. Végrendelkezésre a hagyományozó életének az alkonyán került sor, osztályleveleket pedig a testáns végtisztessége után szerkesztettek az örökösök. Valójában mindkét forrástípust vagyonleltárnak tekinthetjük. Lényeges különbség közöttük, hogy a végrendelet csak a vagyon kontúrjait, domináns elemeit (ingatlanok és állatállomány) emeli ki s az egyéb ingóságokról rendszerint csak utalásszerűén és összefoglaló jelleggel szól. Az osztálylevél viszont tételesen leltárba veszi az örökölt vagyont, s gyakran a becsült árát is feltünteti. Kutatási tapasztalatok szerint a végrendeleteket általában nem követték külön osztálylevelek. Erre is volt ugyan példa, de csak ritkán. Az utódok legtöbbször olyan esetekben készítettek osztályleveleket, ha nem maradt fent végrendelet. Egyetlen örökös esetében azonban erre nem volt semmi szükség. Családonként tehát nem szorosan együvé tartó zó dokumentumokról van szó. Ám szélesebb vetületű gazdasági és társadalomtörténeti kutatás során jól kiegészítik egymás vallomásait: az egyik vagy a másik rendelkezésre áll. Számszerűségében is megbízhatóbb társadalmi keresztmetszet ábrázolásához a különböző' helyi és országos összeírások adatsoraiból meríthetünk támpontokat, amelyek az összes adózó vagyoni viszonyaira tekintettel vannak. Mégsem nélkülözhetjük a végrendeletek és osztály levelek mondanivalóit. Az utóbbiak ugyanis — eltérően a különböző conscriptióktól — a vagyonnak nemcsak az adóztatható komponenseit veszik számba, hanem az adó alá nem vonható ingóságokat is. Emellett betekintést nyújtanak a hagyományozó vagy öröklő ingatlainak tulajdonviszonyaiba, gondolkodásmódjába, életmódjába, a vagyonépítést és örökítést meghatározó tényezők összefüggésrendszerébe stb. Az ezekből nyert adatok segítségével aztán az összeírások meglehetősen nyers és hézagos statisztikai értékrendjét szociológiai igényességgel finomíthatjuk és kiegészíthetjük. Persze nem szabad felednünk, hogy a végrendelet és osztálylevél íratása nem volt kötelező, a hagyományozó vagy az örökösök önkéntes elhatározásán múlott a készítése. Ennél fogva a belőlük leszűrhető tanulságok csak a társadalom egy részére vonatkoztathatók és nem használhatók teljes értékű statisztikai dokumentációként. Önmagában véve ezért csupán a végrendeleteket és osztályleveleket statisztikai jellegű anyaggá formálni rendkívül nehéz és sok veszélyt hordoz magában, erre talán különböző módszertani kísérletezgetések után később kerülhet csak sor. A végrendeletek és osztálylevelek történeti fejlődéséről, jellegzetes vonásairól a 135
