A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban

gármester a törvényes előfeltételek és eljárás mellőzésével elrendelhette az árvizek és a belvizek levezetését és a szükséges vízlevezető csatornák építését a mezőgazdasági művelés alatt állott ingatlanok vízmentesítése érdekében. A munkálatokat az illetékes kultúrmérnöki és a folyammérnöki hivatalok javaslata alapján rendelték el, s az ideiglenes csatornákat is ezek a hivatalok építették.20 A kultúrmérnöki szolgálat keretébe tartoztak a következő ügykörök: lecsapolások, öntözések, alagcsövezések, köz- kutak, községi vízvezetékek, kenderáztatók, a nem hajózható, s ezért a folyammérnöki hivatalokhoz nem tartozó, ún. nem állami kezelésben levő folyók, patakok, vízmosások szabályozása. Végül a mezőgazdasági vízgazdálkodás sajátos területe, a tógazdálkodás is a kultúrmérnöki hivatalok irányítása alatt állott. A kultúrmérnöki szolgálat tevékenységét a kormányzat széleskörűen állapította meg, amint azt a fenti adatok is mutatják, s a szakemberek az ésszerű és „komplex vízgazdálkodás” követelményeit igyekeztek megvalósítani. Munkájukat azonban az érdekeltek anyagi ereje és szükségletei gyakran korlátozták, s e tényezők a szakszolgálaton kívüli erők voltak.21

Csizmadia Andor szerint a kultúrmérnöki szolgálat hálózata „nem volt megfelelően beilleszthető — a vármegyei igazgatási szervezetbe—,mert ezek területi illetékessége más volt, és szorosabban is függtek a szakminisztérium megfelelő ügyosztályától.”22 Mindezt az 1940-es évek tárgyalásánál írta, de az egész polgári korszakra vonatkoztatható e kérdés megállapítása.

A felszabadulás után, 1945 elején szükségessé vált a háborús események miatt szétzilált vízügyi közigazgatás helyreállítása. 1945 tavaszán ár- és belvízveszély fenyegetett, s ellenük a védelmet feltétlenül biztosítani kellett.

A földművelésügyi miniszter 31 000/1945. F.M. sz. rendelete 1945 januárjában ideiglenesen a törvényhatóságok vezetőit bízta meg az árvízvédelmi munkálatok irányításával, mivel az árvédelmi szervek személyzete a legtöbb helyen hiányzott. Törvényhatóságok szerint Árvédelmi Bizottságot kellett alakítani, amelynek a vezetője a törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester) vagy helyettese volt, s tagjai között a kultúrmérnöki hivatal vezetője is szerepelt. A rendelet szerint a bizottság feladataihoz tartozott:

1. az árvédelmi művek bejárása és megvizsgálása, a hiányok megállapítása és a pótlásukról való intézkedés;

2. az árvédekezés megvalósítása;

3. a belvizek elvezetése. A hivatkozott rendelet a helyreállítás közerővel történő, azonnali megindításáról intézkedett. Az ár- és belvízvédelem az egyes vízitársulatok keretén belül folyt.23

Az árvízvédelmi és belvízszabályozási munkálatok egységének biztosítása érdekében az 1946 februárjában kihirdetett 44 810/1945. F.M. sz. rendelet hatályon kívül helyezte a 31 000/1945. F.M. sz. rendeletet. A törvényhatóságok vezetői és az árvédelmi bizottságok helyett a vízügyi hivatalok és társulatok látták el a fentebb említett munkálatokat az érvényben levő korábbi jogszabályok alapján. A vízügyi közigazgatás szakhivatalai a kultúrmérnöki és a folyammérnöki hivatalok voltak. Ezek területi beosztását az 1945. október és december hóban hatályba lépő rendeletekkel állapították meg. Eszerint 8 kultúrmérnöki hivatalt szerveztek újjá a régi székhelyükön,

20 A földművelésügyi szakigazgatás, i. m. 221. old.

21 Uo. és A magyar vízszabályozás, i. m. 135. old.

22 Csizmadia A. i. m. 503. old.

23 MK RT 1945. 31000/1945. F.M. sz.

124