A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Bakó Endre: A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság történetéhez
évi 100 korona (5 pengő) tagsági díj fizetésére kötelezik magukat, az örökös pártfogó tagok a 100 korona (5 pengő) pártfogói tagdíjat 3000 korona (100 pengő) lefizetésével vagy jogerős kötelező határozattal örökre biztosítják. Alapító tagoknak számítanak, akik a társaság céljaira legalább 10 000 korona (200 pengő) alapítványt tesznek. Pártoló tagok jogi személyek (hatóságok, egyesületek, alapítványok stb.) is lehetnek. A rendes tagok kötelesek voltak megválasztásuktól számított egy éven belül széküket tudományos értekezéssel elfoglalni. A pártoló tagok a rendes tagokhoz hasonlóan választók és választhatók voltak bizonyos megszorító rendelkezésekhez képest, a tiszteleti és kültagok a zárt ülések kivételével székkel rendelkeztek. A voltaképpeni tudományos élet a szakosztályok kebelében folyt. Az első szakosztály a szellemi tudományokkal foglalkozott, a második a természettudományokat művelte. A szakosztályok élén a választott elnök és a titkár állt. Két tisztségviselő és még két tag a társaság választmányába hivatalból delegálva volt. Az egyesület legfőbb igazgatási szerve a közgyűlés, mely évente legalább egyszer ülésezett. A társaság működésének legfontosabb kérdéseiben (a választmány jelentésének elfogadása, a költségvetés, a zárszámadás, az alapszabályok módosítása, ügyrendi kérdések, a tisztségviselők megválasztása hármas jelölés alapján, tagfelvétel stb.) a közgyűlés volt hivatva dönteni. A közgyűlés akkor volt határozatképes, ha azon a társaság legalább húsz (később 50) tagja megjelent. Határozat- hozatalhoz általában kétharmados szótöbbség kellett. A választmány elnöke a társaság elnöke, jegyzője a társaság főtitkára volt, tagjai a tisztségviselőkön és a szakosztályok két-két kiküldöttjén kívül a közgyűlés által választott öt működő és öt pártoló tag. A választmány tagjainak, a tisztségviselőknek a megbízatása hat évre szólt. A tisztségviselők sorába tartozott az ügyész, a pénztárnok és az ellenőr. Ez utóbbiakat a pártoló tagok sorából választották. Külön paragrafus intézkedett a társaság esetleges feloszlatásáról és az állami felügyeletről. Az alapszabályokról elmondhatjuk, hogy azok korszerűek és demokratikusak voltak, s ami nem kevésbé fontos, megfeleltek a gyakorlat követelményeinek, szervezetileg biztosították a működőképesség feltételeit. De milyen tények, szükségletek motiválták a társaság létrehívását 1921 végén Debrecenben? Úgy véljük, három fő okot kell megneveznünk. Az első minden bizonnyal az, hogy az 1914-ben alapított debreceni állami egyetem a háború és a forradalmi események ellenére is továbbfejlődött, tudományos ereje növekedett. 1921 novemberében megkezdte működését az orvostudományi kar. Erre az előkészületek már 1916-ban megindultak, több tanszék betöltése pedig 1918-ban történt meg. Végre 1919 őszén betöltötték a leíró tájbonctani, a gyógyszertani, a belgyógyászati, az elme- és idegkórtani, a gyermekorvostani, valamint a bőr- és nemikórtani tanszéket,8 s várható volt az önálló természettudományi kar megszervezése, de legrosszabb esetben a bölcsészettudományi karon belüli megerősítése. Ugyanakkor központi épület hiányában az egyes fakultások, sőt tanszékek a városban szétszórtan helyezkedtek el. Jogos igény mutatkozott tehát a tanárok részéről az összefogásra, egymás megismerésére, annál is inkább, 8 Varga Zoltán: A debreceni tudományegyetemen története I. 1914—1944. Debrecen, 1961. 8. old. 93
